1977-ben végeztem Budapesten a SOTE-n, ezt követően a Lipótmezőn (akkor OPNI) kezdtem a pályámat. 1983-ban szakvizsgáztam pszichiátriából. Lipóton elmeosztályokon, alkoholosztályon és elme-belosztályon szereztem tapasztalatot. A legmélyebb benyomást Kun professzor osztálya tette rám, ahol a terápiás közösség alapelvei, a pszichoterápia természetes közeg volt, emellett a később biológiai pszichiátria néven a legkorszerűbb biológiai gyógymódok is bevezetésre kerültek.

Mestereim később a szakma mai vezetői voltak. 1984-ben a Krízisintervenciós osztályra mentem dolgozni, ahol a mai napig, immár nyugdíjas önkéntes munkatársként, a szakmai munkásságomat töltöttem, 1989-től 2012-ig osztályvezető helyettesként dolgoztam. Az osztály pszichoterápiás orientációja meghatározó volt számomra, egyéni és csoportterápiák, család-és párterápiák már az osztály indulásakor is előtérben voltak, a krízis-intervenció gyakorlatát mi dolgoztuk ki.

Érdeklődésem középpontjában a szorongásos kórképek (pánikzavar, fóbiák, generalizált szorongás, kényszerbetegség), hangulatzavarok (unipoláris és bipoláris depressziók, kevert hangulati kórképek), alvászavarok és a pszichoszomatikus betegségek állnak. A Péterfy kórházban a társosztályokon végzett konzíliárusi munkám során tapasztaltam, hogy a testi panaszok hátterében megbúvó pszichés zavarok gyakran meghatározó szerepet játszanak. Addiktológiai páciensekkel is jelentős tapasztalatra tettem szert. 2012 óta nyugdíj mellett elsősorban gondozási jellegű munkát végzek, a pácienseimmel kialakított hosszútávú terápiás kapcsolat a visszaesés kockázatát célzott csökkenteni.