Az élet része a halálfélelem és az elhárításainknak köszönhetően, nagy erőfeszítések árán képesek vagyunk távoltartani tudatunktól az elmúlás tényét, hogy élvezzük az életet. Ilyen egzisztencialista megközelítés a tovagyűrűzés fogalma is, amikor megnyugtat minket, hogy a másokra gyakorolt hatásunk révén tovább élünk a jövő generáció révén. De hogyan befolyásolja mindezt az akár néhány emberöltőn belül bekövetkező világvége? Hogyan alakulnak a szokásos megküzdéseink? Hogyan vállaljunk gyereket egy ilyen világban és mit tudunk utódainknak mondani, hogyan nézzünk a szemükbe?

Mindezen kérdések foglalkoztatnak bennünket és közben szeretnénk valamit tenni. Mit tehet egy költő, akinek a gondolatai sokakhoz eljutnak? És mit tehet egy pszichoterapeuta, aki maga is több gyermekes anya? Hogyan jelenik meg mindez a pszichoterápiákban? A Panorama Poliklinika pszichoterapeutáját, Kovacsics Leilát kérdezzük a lelki hatásokról,  ezúttal pedig meghívott vendégünk a téma iránt kimondottan érdeklődő, a környezetvédelemmel művészetén keresztül is foglalkozó költő, Závada Péter. És végezetül hogyan gondol a jövőre egy gazdasági szakember, szintén több gyermekes szülő? Vannak-e pragmatikus utak a társadalom előtt, milyen jövőképtől tart és mit tud tenni az élhetőbb bolygó érdekében?

Vendégek:
Závada Péter,  költő, műfordító – Több nyilvános megszólalás, szervezés kapcsolódik a nevéhez a témában és legújabb versei között is találunk a témával kapcsolatos szövegeket.
Kovacsics Leila – pszichoterapeuta – Egyéni terápiák mellett pszichodrámával foglalkozik, pszichoanalitikus szemléletben dolgozik.
Sándor László – közgazdász, a panorama poliklinika gazdasági igazgatója.