Az onkorehabilitáció az onkológiai/daganatos betegség miatt szakszerű, a nemzetközi orvosi protokolloknak megfelelő kezelésben részesülő érintettek számára nyújt támogatást. Intézetünkben az onkológus által vezetett fizikális, a szakképzett onkopszichológus segítségével végzett lelki/mentális segítség, valamint speciálisan képzett gyógytornásszal vezetett műtéti/fizikumbéli rehabilitációs rendelés  az egyik első Magyarországon. 

Az onkológiai betegek rehabilitációja egy folyamat, amely a daganat okozta és a daganatos betegség kezelése során kialakult károsodások csökkentésével segít, hogy a beteg elérje és fenntartsa a lehetőségeihez képest maximális fizikális, szociális, pszichés és szakmai/munkahelyi jólétet. A rehabilitáció csapatmunka, amely munkában a betegnek kiemelt szerep jut, hiszen a gyógyulás folyamatában aktívan szükséges együttműködnie a különböző szakterületeken dolgozó specialistákkal.

A diagnózis felállítása után az egyik legfontosabb kérdés, amely a betegben és a családtagokban felmerül, hogy hogyan tovább?

Az rendkívül fontos, hogy a beteg a kezelőorvosa által előírt kezeléseket megkapja (kemoterápia, sugárkezelés vagy más javasolt kezelések), azonban egyre elterjedtebb a nyugat-európai országokban és elsősorban az Amerikai Egyesült Államokban, hogy a szükséges beavatkozásokkal párhuzamosan, vagy legkésőbb azok végeztével megfelelő prehabilitációs/rehabilitációs segítségben is részesüljön a daganatos beteg, amely biztosítja számára, hogy:

• a beteg – alapvető célként – visszatérjen az örömöket adó hétköznapi tevékenységekhez anélkül, hogy az onkológiai kezelések mellékhatásai ezeket beárnyékolnák vagy lehetetlenné tennék
• megfelelő lelkiállapotban vigye végig a kezeléseket, amely elsődlegesen segítheti a betegség újbóli- vagy áttét kialakulásának visszaszorítását
• megfelelő fizikális állapotban maradjon, vagy visszakapja az erőnlétét (speciálisan képzett gyógytornásszal)
• mindig legyen meg annak a bizonyosságnak az érzete, hogy támogatásban részesül, mert figyelnek rá és a betegsége alakulására, valamint a számára megfelelő kezelési folyamatokra
• ne veszítsen jelentősen az életminőségéből, a szükséges műtét(ek), kemoterápia vagy sugárkezelés alatt/után is minimalizálható legyen a mellékhatások, szövődmények száma.

1. Kiújulás, áttét képződés felderítése, második daganat kialakulásának  kiszűrése, a rizikó csökkentése.
2. Daganat hosszú távú mellékhatásainak monitorozása (pszichoszociális, fizikai, immunológiai). 
3. Daganatellenes kezelés hosszú távú mellékhatásainak megelőzése, ellátása.  
4. Szűrés daganat okozta szindrómákra – annak megfelelően további vizsgálatok, szükség szerint célzott terápiák alkalmazása.
5. További gondozás, ellátás megtervezése.
6. Egészséges életmód kialakítása.  
7. Életminőség javítása, szinten tartása.

• Az onkorehabilitáció akkor tudja a legtöbb segítséget nyújtani, ha a diagnózis kézhezvétele után, a szükséges, orvosi protokollok szerinti kezelések előtt (prehabilitáció), illetve azzal párhuzamosan indulhat maga a támogató folyamat is.
• Lehet sőt érdemes csatlakozni az onkorehabilitációhoz az onkológiai/daganatos kezelés közben
• Javasolt elkezdeni az onkorehabilitációt az onkológiai orvosi kezelések befejezettnek tekintése után is.

FONTOS: az onkoterápia okozta másodlagos egészségkárosodás kockázatának nagysága függ a beteg életkorától, a daganat kezelésének módjától, a kemoterápia típusától és mennyiségétől, az irradiáció helyétől és a leadott dózis nagyságától, korábbi szervérintettségtől. Ezek ismeretében az egyén kockázata közelítőleg becsülhető.

Minden daganatos betegség mellett javasolt rehabilitáció. A leggyakoribbak a tumoros betegségek között:

• Melldaganat (emlőrák): az emlődaganat a nők leggyakrabban előforduló daganata, főként 50-65 éves kor között alakul ki, azonban fiatalabb nőknél is megjelenhet. Élete során körülbelül minden 10. nőnél diagnosztizálnak mellrákot. Korai stádiumú felismerésnél jók a teljes gyógyulás esélyei. 
• Vastagbél és végbélrák: az egyik vezető daganatos megbetegedés mindkét nemben, véres széklet, széklethabitus változás hívja fel a figyelmet a betegségre.
• Prosztatarák: a férfiak egyik leggyakoribb rosszindulatú betegsége, életkor előrehaladásával kialakulásának rizikója növekszik.

Gyakori továbbá Magyarországon:

• heredaganat
• nőgyógyászati daganatok
• veserák
• hólyagrák
• hasnyálmirigy daganat

Mindenképpen javasolt az onko-rehabilitáció, ha a következő tüneteket észleli:

• szorongás/stressz
• fogyás
• fáradékonyság, gyengeség
• fájdalom
• zsibbadás
• alultápláltság
• testképzavar
• emésztési zavarok
• szájszárazság, szájnyálkahártya gyulladása, sebei
• evési nehézség
• mozgáskorlátozottság, beszűkült mozgástartomány (immobilitás), instabilitás
• alvási nehézség
• intimitási nehézség/szexuális zavarok
• lymphoedema/ végtagok duzzadása, vizesedése (felső végtag)
• memória és kognitív zavarok

1. Az úgynevezett prehabilitáció időszakában (ahogy fentebb említettük a diagnózis kézhezvételekor) :

• állapotfelmérés,
• onkológiai kezelési terv áttekintése,
• társbetegségek, rizikófaktorok felmérése,
• egyénre szabott mozgás, étkezési valamint pszichés támogatási terv felállítása történik.
• Ezek alapján a cél: felkészíteni a beteget a kezelésre,
• a kezelés okozta károsodások csökkentése.

2. A rehabilitáció célja a betegek maximális felépülése, életminőségének javítása. 

Ennek jegyében cél:

• a betegnek és hozzátartozóinak tájékoztatás (betegségről és a továbbiakról),
• a rizikófaktorok eliminálása,
• a műtét utáni állapotnak megfelelő mozgáskezelés, életvitel, tevékenység megtanítása,
• a pszichoszociális problémák megoldása,
• a szorongás, depresszió, betegségtudat csökkentése, 
• a tápláltsági állapot felmérése, javítása és fenntartása,
• a munkába való visszatérés elősegítése.

Minden, fentebb már említett cél, amiért az onko-rehabilitáció folyamatát kidolgozták az onkológiai betegségekre szakosodott specialisták, az, hogy a megelőzés hangsúlyos része legyen a folyamatnak. Ez – ahogy minden más betegség esetén is – teljességgel egyéni faktoroktól függ, azonban kétségtelen, hogy minden, a folyamatokba beépített állapotfelmérés és a társszakmák segítsége azt a célt szolgálja, hogy a daganatos betegség kiújulásának, vagy terjedésének esélye a lehető legkisebb legyen. Így ezt a célt szolgálja a 

• társbetegségek, rizikófaktorok felmérése,
• rizikófaktorok csökkentése, életmódváltoztatással való megszüntetése,
• kezelés okozta károsodások csökkentése,  
• egyénre szabott mozgás és étkezési terv és pszichés támogatás (gyógytornász, dietetikus és pszichológus segítségével),
• pszichoszociális problémák feloldása,
• szorongás, depresszió, betegségtudat csökkentése onkopszichológus segítségével. 

Természetesen akkor is érdemes konzultálni az onkorehabilitációt végző onkológussal, ha ismételt onkológiai kezelés alatt áll a beteg, így könnyebbé válhat ezen pszichés teher viselése, segítséget kaphat mind lelki/mentális mind fizikai erőnlétének fenntartásában, visszanyerésében és életminőségének javításában.

Az onkorehabilitáció alapja az orvosi megbeszélés és állapotfelmérés, ami a kórtörténet felvételét (társbetegségek, szedett gyógyszerek, daganatelles terápiák, életmód), orvosi (belgyógyászati fizikális) vizsgálatot és életminőséget értékelő kérdőív kitöltését és értékelését követően a beteg igényeihez igazított rehabilitációs terv felállítását tartalmazza közösen dietetikus, pszichológus és gyógytornász kollégával együtt. Ezt követően a tervnek megfelelő időközönként terápiás találkozások valósulnak meg pszichológussal, dietetikussal, gyógytornásszal illetve orvosi kontroll történik életminőséget értékelő kérdőívek kitöltésével, mellyel a terápiának köszönhető változásokat tudjuk mérni. 

Az onkorehabilitáció során három jól elkülöníthető fázisban, különböző területekre fókuszálva zajlik a rehabilitáció:

1. Korai fázis

A daganat és legfőképpen annak terápiája közben kialakult eltérések, funkciókiesések helyrehoztalára fókuszál:

• elsősorban a beteg és hozzátartozóinak részletes tájékoztatása a betegség és kezelések utáni életvitellel kapcsolatban,
• műtétet követő elváltozások korrekciója mozgásterápiával, gyógytornával,
• pszichés és szociális támogatás a szorongás csökkentésére,
• tápláltsági állapot felmérés és diétás tanácsokkal való ellátás,
• életmódbeli tanácsok a rizikófaktorok minimalizálására.

2. Késői fázis

Ekkor zajlik a korai fázis során megtanított készségeknek a beteg és családja hétköznapjaiba integrálása:

• a beteg egyre jobban önállóan végzi ezeket a rutinokat,
• napi rutinná válik a megtanult mozgás, torna,
• a munka világába való teljes integráció segítése indul,
• normál funkciók erősítése zajlik, életmód vezetéssel.

3. Fenntartó fázis

Ez a beteg élete végéig tartó folyamat, amikor a megtanult technikák szervesen a beteg életébe integrálódtak, a napi rutin része lett.

• Betegtámogató egyesületek bevonásával a jó állapotot fenntartó mozgásformák és életvitel megtartása, erősítése.

Az első találkozás az onkorehabilitációs szakemeberekkel:

-az onkorehabilitáció első lépéseként a beteg az onkológus szakorvossal találkozik, ahol megfelelő idő áll a beteg rendelkezésére a részletes konzultációra, a testi – lelki panaszok átbeszélésére, a leletek áttekintésére (60 perc).  Majd az onkopszichológus, a speciálisan képzett onkológiai fizioterapeuta/gyógytornász és a dietetikus által vezetett állapotfelmérés következik (nemzetközi protokollok alapján), hogy a beteg gyógyulásának megsegítéséhez a szükséges információk összegyűljenek. Mindezen információk birtokában a szakmai team, az onkológus vezetésével megbeszélik az adott betegre vonatkozó anamnéziseket és előkészítik a kifejezetten egyénre szabott terápiás tervet.

Az onkorehabilitáció során a folyamatot tervező és kézben tartó klinikai onkológus mellett pontosabban vele szoros szakmai egyeztetésben dolgozik az onkopszichológus, a speciálisan felkészített fizioterapeuta/ gyógytornász és dietetikus szakember, valamint szükség szerint kapcsolódik a teamhez mozgásszervi rehabilitációs orvos, pszichiáter, kardiológus, neurológus kolléga.

A rehabilitációs team tagjai: 

• Klinikai onkológus kollégáink Dr. Szőnyi Márta és Dr. Martin Tamás a gyógyszeres onkológiai terápiák területén szereztek tapasztalatot. Az állami ellátásban töltött évek alatt fogalmazódott meg a gondolat, hogy egy komplexebb, a legtöbb panaszon – a valódi rehabilitáció hiányán – segíteni képes csapat felállítására itthon Magyarországon is szükség lenne. Klinikai gyakorlatuk során a legtöbb típusú daganat gyógyszeres kezelésében tapasztalatot szereztek, így a mellékhatások és hosszú távú követés során fellépő problémák csökkentésébe is jártasak.
• Onkopszichológus: a daganatos betegségek diagnózisakor, terápiájakor és utókövetésekor is jelentős pszichés terhelés éri az ezzel a betegséggel küzdőket. A dissztressz, szorongás, depresszió, intimitási problémák a leggyakoribb eltérések. A team tagjaként az említettekkel való megküzdéseben, az onkológiai betegekkel évek óta dolgozó kollégánk, klinikai szakpszichológusunk Gődény Anna segít pácienseinknek, valamint Ali Emire pszichológus, alkalmazott egészségpszichológus- jelölt kollégánk.
• Dietetikus: daganatos betegség megjelenésekor az emberi test tápanyag igénye is megváltozik. Ez a különböző terápiák során tovább módosulhat. Ezenkívül magas a kockázata a kóros tápláltsági állapotok (kóros soványság, izomtömeg vesztés, fehérjehiány) kialakulásának, melyek mind negatívan befolyásolják az életminőséget, és a daganatellenes kezelések hatékonyságát. Az onkológiai kezelések és a daganatos betegség során az energia és tápanyag igény megnő. A tápláltsági állapot felmérés, a megfelelő tápláltsági állapot elérése és fenntartása egyénre szabott és időben elkezdett táplálásterápiával mind az aktív terápiák során segít a mellékhatások csökkentésében, mind hosszútávon fontos az teljesebb életminőség elérésében. Onkológiai betegek táplálásterápiájában és testösszetétel vizsgálatában jártas, ezen témákban publikáló kollégánk segít – Hajdú Anett.
• Fizioterapeuta/gyógytornász: az onkológiai műtétek egy része olyan műtét, amely után a felépülés, az esetlegesen megváltozott mozgás, vagy egyáltalán a legyengült állapotból az erőnlét megszerzése is nehézségekkel járhat. Ebben segít speciális képesítésű gyógytornászunk (vesztibuláris terápia, kismedencei terápia stb.)
• Egyénre szabottan, szükség szerint kapcsolódik a teammunkába kardiológus, pszichiáter, neurológus szakorvos is.

Egy daganatos betegség diagnózisakor az érintett személyben rengeteg reakció, érzelem keletkezik. A “miért pont én?”, “mit tettem, hogy ezt kaptam?” “nem lehet igaz, biztosan tévednek” gondolatok cikáznak a beteg és hozzátartozók fejében, miközben a terápiás lehetőségekről kell dönteniük. Ezek az információk fokozott pszichés megterhelést jelentenek, krónikus stresszt, distresszt, alvás zavarokat okozhatnak. A beteg elhatárolódhat szeretteitől, vagy épp ellenkezőleg, teljesen függő állapotba is kerülhet, mint egy gyermek úgy hagyatkozik házastársára, gyermekére. Sokan úgy gondolják, hogy ezeket meg tudják beszélni családtagjaikkal, barátaikkal. A daganatos diagnózis mellett mindenképpen javasolt képzett szakemberrel is beszélni, aki jártas az onkológiai betegek pszichés támogatásában. Segít megérteni a beteg saját érzéseit, reakcióit, ezzel könnyíti a terápia alatt rá nehezedő terhet, a beteg könnyebben tud dönteni a terápiák közt, és nem utolsó sorban a hozzátartozókkal is kiegyensúlyozottabb lesz a kommunikáció, az együttélés.

A daganatos betegségek terápiás lehetőségei egyre bővülnek, ennek köszönhetően egyre több érintett ember gyógyulhat meg ezen betegségből. A daganatellenes kezelés lezártával viszont nem szűnik meg az orvosi felügyelet, ellenőrző vizsgálatokra szükséges járni. Ugyanígy azáltal, hogy megtörtént a műtét, befejeződött a kemoterápia vagy sugárterápiás kezelés, ezek hatása, mellékhatása sem múlik el azonnal. Így a terápiák általi életminőség romlás javítását, a visszarendeződést javasolt legkésőbb ekkor elkezdeni. Egyes hatások, mellékhatások jelentősen korlátozhatják a beteg életmódját, akár munkaképtelenséget, lakóhelyhez kötést, mozgáskorlátozottságot, súlyos esetben az élet megrövidítését is okozhatják. Ezek felderítése, és korrigálása az onko-rehabilitáció feladata. A beteg aktív részvételével tudjuk az életminőségét javítani és ezáltal a hétköznapok minél jobb megélését elősegíteni. Mindezek mellett nem csak testi, de lelki tüneteket is okoz egy daganatos betegség megjelenése. A betegség tudata, a diagnózis kézhezvétele és a terápia menete mind pszichés megterhelést okoz, ezáltal szociális elhidegülést, fokozott stresszreakciókat, szorongást válthat ki. Ezek kezelése tapasztalt onkopszichológussal elengedhetetlen, hogy ne legyen minden orvosi kontroll vizsgálat kifejezett stresszforrás, még hosszú évekkel a kezelés befejezése után is.