Onkológiai Rehabilitáció története
Európában több mint 3 millió daganatos betegség kerül felismerésre évente, majdnem minden harmadik ember szembesül daganatos diagnózissal élete során. A korai felismerésnek és a rohamosan fejlődő kezelési módoknak köszönhetően egyre jobbak a túlélési esélyek.
A diagnózist követően a betegek több mint fele él még minimum 5 évig, és ez a szám folyamatosan növekszik, a javuló eredmények ellenére ez nem feltétlenül jelent daganat mentességet, sokan “krónikus betegségként” élnek együtt daganatukkal a fejlődő kezeléseknek köszönhetően.
Bár a rehabilitácós kezelés hagyományosan nem része az onkológiai ellátásnak, az Egyesült Államokban már az 1960- 1970-es években történtek ezirányú próbálkozások. Ekkor ezek még speciális betegpopulációk specifikus tüneteire koncentráltak (pl. emlőtumor lymphoedema kezelése). Ezt követően több vizsgálat történt a daganatos betegek rehabilitációs szükségleteinek felmérésére. Az 1980-as években mind Amerikában mind Európában (Hollandia) történtek ezirányú felmérések, melyek eredményei összhangúan kimutatták, hogy a daganat miatt kezelt betegek szükségletei sokfélék, komplex ellátást igényelnek. Mind a daganat mind az arra irányuló kezelés eredményezhet panaszokat, melyek a mindennapi életet is nehezíthetik, gyakori a fájdalom, a pszichés, valamint a kognitív zavarok jelenléte. A vizsgálatok rámutatnak a fizikai károsodások és a pszichés állapot közti összefüggésekre is. Így az ezirányú vizsgálatok egyértelmű szükségét igazolják a nem csak tünet és daganatspecifikus rehabilitációs ellátásnak, hanem egy komplex és holisztikus szemlélet bevezetésének.
A daganatos betegek rehabilitációs ellátásának fejlődése, rehabilitációs programok kialakítása nem csak Magyarországon, hanem a nemzetközi egészségügyben is gyerekcipőben jár. Többféle megközelítési mód létezik ennek megoldására, Német országban, Dániában a kezelések befejezését követően szükség esetén fekvő beteg ellátás keretében történik a rehabilitáció, míg Hollandiában, Norvégiában inkább ambuláns keretek között zajlik.
Az onkológiai rehabilitáció definíció szerint az egészségügyi ellátás része, melynek az onkológiai ellátásba történő integrációja javasolt, olyan szakemberek által akik képesek a betegek fizikai, kognitív és funkcionális károsodásait felismerni és kezelni, ezzel a tüneteket mérsékelni, a betegek függetlenségét és életminőséget javítani.
A Prehabilitációs ellátás ezzel szemben a daganatos diagnózist követően, a kezelés megkezdése előtt történik, ennek során a beteg fizikai és pszichoszociális állapotát mérik fel, az ezt követő beavatkozások (tápláltság, fizikális állapot javítása, életmód változtatás…) sora arra irányul, hogy a daganat kezelése minél kevesebb károsodáshoz vezessen, minél jobban tolerálható legyen.
Tetszik, megosztom:
A PszichoLogic oldalon podcastokat hallgathatnak és cikkeket, blogokat olvashatnak olyan témákról, amelyek reményeink szerint Önöket is érdekelni fogják.
Az orvos, aki a vesénkbe lát – Beszélgetés Dr. Máté Judit nefrológussal
Az orvos, aki a vesénkbe lát – Beszélgetés Dr. Máté Judit nefrológussal A legtöbben azt gondolják, hogy ha ..
Gyermekkori asztma: ijesztő, de kézben tartható probléma
Gyermekkori asztma: ijesztő, de kézben tartható probléma Amíg valaki nem látja testközelből, talán el sem tudja
Csecsemőkori csípő ultrahang
Csecsemőkori csípő ultrahang A csecsemőkori csípő ultrahang vizsgálat fájdalommentes és a babára ártalmatlan
Mélyvénás trombózis: amikor kis vérrög okoz nagy bajt
Mélyvénás trombózis: amikor kis vérrög okoz nagy bajt A mélyvénás trombózis legtöbbször az alsó végtag mé
Segítség, magas a vérnyomásom! Biztos, hogy beteg vagyok?
Segítség, magas a vérnyomásom! Biztos, hogy beteg vagyok? A magas vérnyomás diagnózisa az érintettek többségé
