A legtöbben fekete-fehér állapotként képzelik el a lelki egészséget és a pszichés nehézségeket, amelyeket inkább betegségnek címkéznek. Pedig az igazság ennél összetettebb. Ezt a spektrumszemlélet segít jobban megérteni. Képzeljünk el egy szép szivárványt. A színei nem választhatók el élesen, fokozatosan mennek át egymásba. Hasonlóan működik az emberi idegrendszer is. Vannak, akik kicsit másként érzékelik a világot, másként reagálnak az ingerekre, másként dolgozzák fel őket, de ez még nem feltétlenül jelenti azt, hogy betegek lennének.

ASD, ADD, ADHD, AuDHD

Manapság egyre többször találkozunk az ASD, ADD, ADHD, sőt AuDHD betűszókkal. A spektrumszemlélet olyan állapotokra vonatkozik, mint az autizmus (ASD) és a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD), ill. figyelemzavar (ADD), vagy ezek keveredése, amit AuDHD-nak rövidítünk. Az idegrendszer fejlődésének ezek az eltérései nem fekete-fehér diagnózisok, hanem széles skálán mozognak. Más-más profilt mutathatnak – ezért kerül előtérbe a spektrumszemlélet.

A neurodiverzitás azt jelenti, hogy az emberek gondolkodása, idegrendszeri működése biológiailag is sokszínű. Sokféle lehet. Vannak, akik inkább szabálykövetők vagy kreatívabbak, ám nehezebben kezelik a napi rutint. Vannak, akik nem bírják a hangos zajokat, megint mások nehezen olvasnak az emberi arckifejezésekből. Ezek velünk született idegrendszeri különbségek lehetnek, agyunk egyedi működése okozza őket. Sokszor csak annyit jelentenek, hogy másként érzékeljük a világot.

A neurodiverzitás megjelenési formái közé tartozhatnak az autizmus spektrumnál a társas kapcsolatok, a kommunikáció és az érzékelés terén jelentkező eltérések. Az ADHD/ADD esetében a figyelem, az érzelem és az aktivitás szabályozása a nehezített, az AuDHD-nál a tünetek együttesen lehetnek jelen. Sőt, ide tartozhatnak a tanulási zavarok, a tik zavar, a Tourette-szindróma, illetve bizonyos nézetek szerint akár a bipoláris zavar vagy az OCD is – bár ezek kapcsán még szakmai vita zajlik.

Nem betegség

Fontos tudni, hogy a neurodiverz működés egyáltalán nem egyenlő azzal, hogy valaki beteg lenne. Inkább azt jelenti, hogy másfajta támogatásra és másféle készségekre van szüksége ahhoz, hogy ő is boldoguljon az életben. Az eltérő idegrendszeri működés nem ritkaság, és sok esetben egyedi erőforrásokat hordozhat magában, ami lehet kiváló kognitív képesség vagy fejlett vizuális gondolkodás, esetleg elképesztő kreativitás, kiemelkedő tehetség valamilyen területen.

A mentálhigiénés és segítő szakma tudománya is változásban van. Amit korábban betegségként címkéztünk, ma már inkább „mentális sérülékenységként” tekintünk rá. Olyan állapotként, amikor valaki érzékenyebben reagál a környezetére, a társas kapcsolatok hatásaira vagy éppen saját belső feszültségeire.

A hozzám fordulókban, legyen szó gyerekekről vagy felnőttekről, minden esetben igyekszem tudatosítani, hogy a mentális sérülékenység nem gyengeség. Inkább egyfajta lelki érzékenység, ami, ha megértjük, belső erővé válhat. Ez a megközelítés segít csökkenteni a stigmatizációt, a címkézést, és lehetőséget teremt rá, hogy a neurodiverzitásban érintettek bátrabban kérjenek segítséget, ha szükségük van rá.

Kapcsolódó anyag

Másságok a gyereknél – a cikksorozat következő része