PszichoLogic

Cikkek, hírek, bejegyzések

Hogyan segítsünk hatékonyan? Beteg a családban…..

Ha egy közvetlen családtagunk, szülőnk, testvérünk, rokonunk onkológiai diagnózisra vár, lényeges számára a támogatás, amelyet a család adhat. A diagnózis után gyakran a sokkhatás miatt nem is feltétlenül érti a beteg, hogy mit jelent számára maga a betegség és a várható kezelés. Sok esetben szinte nem is emlékszik a beteg az orvossal való konzultáció után, mit is beszéltek meg pontosan. Ezért rendkívül fontos, hogy vele legyünk, és olyan támogatásban részesítsük, amely átsegíti a nehéz helyzeteken. A kérdés az, hogyan segíthetünk jól? Baráth Emire egészségpszichológus írása igen jól világít rá azokra a helyzetekre, amelyeken keresztül megy a beteg és a családtagok is ezen időszak alatt. A sokktól, a tagadáson át a depresszióig, vagy akár az életigenlésnek látszó eltúlzott optimizmusig. Mikor, hogyan reagáljunk és hogyan segítsünk? Erre igyekszik választ adni cikkünk.

A diagnózis után gyakran a sokkhatás miatt nem is feltétlenül érti a beteg, hogy mit jelent számára maga a betegség és a várható kezelés.

A diagnózis

Elsőként fontos beszélnünk arról, hogy milyen érzésekkel és reakciókkal szembesülünk a diagnózissal kapcsolatban. A legtöbb ember számára a daganatos betegségről szóló diagnózis és annak feldolgozása lelki válságot jelenthet. Amikor először értesülünk arról, hogy daganatos betegséget állapítottak meg nálunk, a lelki megrázkódtatásra adott válaszreakció az érzelmi krízis, vagyis egy erős emocionális „sokk”. Ez a diagnózis az emberekben félelmet, kiszolgáltatottságot és tehetetlenségérzést vált ki, továbbá egy jelentős kontrollvesztettségérzést, hiszen maga a betegség egy megváltozott élethelyzetet eredményez. Ilyenkor mind a beteg mind a hozzátartozók úgy érezhetik, hogy az életük kikerült az irányításuk alól. Ilyenkor egy pszichológus segítségére lehet mind a betegnek mind a hozzátartozónak a diagnózis megértésében és elfogadásában, az érzelmi krízis kezelésében.

Hogyan kezeljük jól az információkat?

Számtalan gondolat és kérdés merülhet fel a kezeléssel és a gyógyulással kapcsolatosan, ilyenkor a felmerülő megválaszolatlan, aggodalmakra okot adó kérdések sokasága kavaroghatnak bennünk, amelyek bizonytalan kimenetelű folyamatokat indíthatnak el bennünk. Mind a beteg számára, mind a hozzátartozók számára, kihívást jelentő helyzet lehet igazán megérteni azt, hogy valóban mi is történik ebben a szakaszban, hiszen minden olyan érthetetlennek tűnhet. Az információszerzés jó kiindulási pontja és módja annak, hogy kezelni tudják az új, ismeretlen helyzetet. Ha többet megtudnak a betegségről és a betegség kezelésének módjáról, az megnyugvást nyújthat. Ilyenkor fontos, hogy tájékoztatást, segítséget kérjünk az orvostól, szakembertől. Fontos szerepe van a beszélgetésnek, amelyet az orvossal folytatunk. Segít a betegnek és a hozzátartozóknak megfelelően tájékozódni az orvosi kezeléssekkel azok menetével kapcsolatosan. Ezáltal képet kaphatnak arról, hogy mire számíthatnak, és megtervezhetik, hogyan is kezeljék ezt az adott helyzetet. A betegnek és a hozzátartozóknak, az orvosok és az egészségügyi szakemberek fontos és megbízható információforrást biztosítanak a betegségről, a kezelés menetéről és a prognózisáról. Sokan máshonnan is szeretnének tájékozódni a diagnózisról, szeretnének minél többet megtudni a betegég természetéről, annak lefolyásáról. Ez természetes, ám az információk egyes forrásai megkérdőjelezhető minőségűek lehetnek, sőt akár félrevezetőek és nem tudományos alapúak. Az előzetes tájékozódás alatt felmerült kérdéseket szakembereknek tegyük fel, ők tudják az összefüggéseket megvilágítani. A betegnek kell eldöntenie, hogy az orvos mennyi és milyen tájékoztatást adhat a családtagoknak, és mennyire vonhatja be őket a kezeléssel (így az onkorehabilitációval)  kapcsolatos megbeszélésekbe. Tartsuk tiszteletben azt, ha a beteg csak maga akarja felkeresni az orvosát, vagy nem akar beszélni, információt megosztani a betegségéről. Ilyenkor legyünk nyitottak és bízzunk abban, hogy a későbbiekben ez megváltozhat.

Beszéljünk a betegségről!

Az élet során korábban szerzett tapasztalatok hatással vannak arra, hogy hogyan reagálunk tudatosan és tudattalanul egy adott krízis helyzethez. Emiatt különbözőképpen viszonyulnak az emberek egy daganatos diagnózishoz. Ahogyan minden daganatos megbetegedés más és más, úgy mindenki másképp reagálhat erre a helyzetre is. Természetes, ha ingadoznak az érzelmei, nincs helyes vagy helytelen reagálás. Az segít, ha megpróbáljuk elfogadni a dolgok állását. Tekintsék a daganatot egyszerűen betegségnek, és ne tulajdonítsanak külön jelentést neki. Az elfogadás csak azt jelenti, hogy elismerjük, hogy jelenleg ez a szituáció és nem társítunk hozzá többlet jelentést. Ez az időszak a hozzátartozók számára szintén megterhelő és stresszes, mindenkinek időre van szüksége, hogy feldolgozza a saját érzései. Fontos, hogy ne zárkózzanak el, kérjenek segítséget és támogatást, forduljanak családjukhoz, barátaikhoz, szakemberhez. Lehet, hogy eleinte félelmetes és ijesztő a betegség, de fontos, hogy ugyanúgy kezeljük a beteget, mint ahogyan a diagnózis előtt, hogy ott lehessünk a beteg mellett és beszélni tudjunk a betegségről. Amikor beszélgetünk valakivel, akinek daganatos betegsége van, a legfontosabb, hogy meghallgassuk és próbáljuk megérteni, hogy mit is érezhetnek. Ne ítélkezzünk, és ne próbáljuk megváltoztatni az illető érzéseit vagy viselkedését. Tudassuk a beteggel, hogy nyitottak vagyunk a beszélgetésre, érzései befogadására. De az is természetes, ha a betegnek nincs kedve beszélgetni. A betegségről való beszélgetés szükségessége ugyanazon személy esetében is változhat a betegség és a kezelés különböző szakaszaiban. Előfordulhat, hogy a család, a barátok nehezen tudnak kommunikálni a betegségről, talán éppen kerülik a témát, ez többféleképpen nyilvánulhat meg. Akár úgy is, hogy próbálják hárítani a betegség tényét, szándékosan kerülik a témát, látszólag nem vesznek tudomást arról, hogy a hozzátartozójuk/szerettük beteg. A téma kerülése és a hallgatás nem tesz jót, ez nem segít a sem betegnek, sem a hozzátartozóknak a megküzdésben. A betegnek és szeretteik számára egyaránt fontos, hogy nyíltan beszéljenek az érzelmeiről és szükségleteikről.

A tagadás normális reakció – egy ideig…

A tagadás funkciója a lelki védekezés, a fájdalmas vagy fenyegető gondolatoktól, érzésektől, vagy információktól, ami a beteg számára lehetővé teszi azt, hogy a valóságot távol tartsa a tudattól, egészen addig, amíg nem képes megküzdeni vele. A tagadás kezdetben a diagnózisra adott normális reakció, ami egy óvó szerepet is betölt, ez a rövid ideig tartó átmeneti szakasz segíti a beteget a megváltozott élethelyzethez történő sikeres alkalmazkodáshoz. Valójában a betegség bizonyos szakaszaiban a tagadás a szorongás csillapításra a feldolgozás érdekében hasznos, mivel a betegség miatti szorongást elviselhető szinten tartja. Nem javasolt, hogy a betegséggel-, és annak kezelésével kapcsolatos konfrontációval “megtörjük a tagadást”, mivel ez általában nem segíti elő beteg helyzetének előmozdítását. Ehelyett a betegség és a beteg szerepének értelmét óvatosan és támogatóan kell feltárni, a tagadást tolerálni kell, és időt hagyni arra, hogy a beteg az állapotát valóságként fogadja el. Ezzel szemben kóros tagadásról akkor beszélhetünk, ha az hosszú távon fennáll, és akadályozza a beteget a segítség kérésben, a kezelés elfogadásában, vagy a javallatok betartásában, ezáltal negatív hatással van a kezelésére. Ha kóros tagadásról beszélünk, fontos, hogy kikérjük szakember segítségét. Ha aggódunk a beteg miatt, hogy a tagadása akadályozhatja a kezelést annak sikerében, segíthet az, ha meghallgatjuk, vagy felajánlhatjuk, hogy elkísérjük őt, egy szakemberhez.

Támogassuk szerettünket!

A sokkhatás, ami alá a betegségről kapott diagnózis miatt kerül a beteg, általában hetek vagy akár néhány nap alatt lecseng. Végül a legtöbb beteg képes reagálni a betegségre, arra, hogy mit is jelent a diagnózis és megkezdi a kezelés folyamatát. Abban az esetben, ha a beteg kilátástalannak ítéli meg a helyzetét, fontos, hogy ne hagyjuk magára, igényeinek megfelelően többféleképpen is támogathatjuk. Számtalan lehetőség áll rendelkezésre támogatásukra, konzultálhat egészségpszichológussal, részt vehet segítő csoportok foglalkozásain. Ám a legfontosabb a nyílt őszinte kommunikáció az egészségügyi személyzettel, fontos a szakemberek által biztosított egészségügyi információkkal és kezeléssel kapcsolatos befogadó hozzáállás. Az egészségügyi alkalmazottakkal, orvosokkal, pszichológusokkal történő folyamatos kommunikáció információval szolgálhat a kezelések mentéről és a gyógyulási kilátásokról.

Hogyan támogassunk jól?

A hozzátartozók támogatásának fontos szerepe van a gyógyulásában. A betegek, akik azt élik meg, hogy támogatva vannak hozzátartozóik, barátaik által, jobb életminőségről és jóllétről számolnak be. A kezelések alatt a családtagok és barátok pozitív “erőforrásokat” biztosítanak a stresszel, az érzelmi nehézséggel szemben a daganatos kezelés menete alatt és az azt követő folyamatok során, ami a felépüléshez vezethet. Vegyük figyelembe a beteggel való kapcsolatunkat, és próbáljuk meg olyan módon segíteni, amelyet hozzátartozója vagy barátja elfogad és értékelni fog. Ilyenkor kérdezzük meg, hogy a betegnek mire lehet szüksége, hogyan támogathatjuk és elfogadja-e a felajánlott segítségünket. A daganatos betegség megélésében sok beteg magányosnak érezheti magát. Hozzátartozóként nagy támaszt jelenthet az érintett személynek, ha tudja, hogy mellette vannak, és érzi az iránta való törődést. A beteg környezetétől kapott érzelmi-, szociális támogatás segít megküzdeni ezzel a helyzettel. Kérdezze meg, hogy van. Hallgassa meg, és próbáljon tartózkodni a tanácsadástól. Nem kell, hogy legyen megoldása arra a helyzetre, amelyben a beteg van, beszélhetnek hétköznapi dolgokról is, vagy egyszerűen csak legyen jelen, akár csendben ülhetnek is, ha a betegnek pont erre van szüksége. Javasolhatja, hogy csináljanak valami programot együtt.

A gondoskodás magában foglalhatja a kezelésekre történő eljutást, ha a beteg igényli akkor a kezelés alatti támogató jelenlétet, a mindennapi általános tevékenységek segítését úgymint a házimunkák elvégzését a kezelések alatti – a mellékhatások miatt fokozott odafigyelést igénylő – étkezések előkészítését. A kezelések során különböző mértékben jelentkezhetnek mellékhatások, ezek intenzitása függ az daganatos megbetegedés típusától kezelésének módjától. Javasolt, hogy konzultáljon kezelőorvosával arról, hogyan kezeljék a mellékhatásokat. Ilyenkor szóban jön az antiemetikum (hányást, hányingert megelőző vagy csillapító szer), és különféle fájdalomcsillapítók kezelőorvos által történő felírása. A kezelés ezen szakaszában fontos lehet a pszichológiai támogatás megléte, ez az onkológiai kezelés szerves részét képezi, mivel segíthet abban, hogy jobban alkalmazkodjon a kezeléshez, segíti a szorongás és a mellékhatások kezelését.

„Soha ne add fel” – a pozitív hozzáállásnak is van azonban határa….

Vannak, akik azt tapasztalják, hogy a pozitív és biztató gondolatok segíthetnek nekik, erőt adva ebben a helyzetben. Teljesen természetes és gyakran előfordul, hogy a betegség időszakában szomorúnak és lehangoltnak érezzük magunkat.

Sok onkológiai betegnek a családja és a barátai azt mondják, hogy maradjon pozitív. De a szomorúság, a negatív érzelmek figyelmen kívül hagyása vagy az ezekről történő hallgatás miatt a beteg egyedül érezheti magát. Ez pedig megnehezítheti, hogy megküzdjön az adott helyzettel.

Tanulmányok megmutatták, hogy a pozitív hozzáállás nem befolyásolja a betegség folyamatának alakulását. Tehát a pozitív hozzáállás erőltetése nincs hatással a diagnózisban leírt betegség kezelésének eredményességére. Egyesek bűntudatot érezhetnek, ha nem tudnak “pozitívak maradni”, és ez csak tovább növeli a terhüket. Ehelyett a betegeknek beszélniük kell az érzéseikről. Sokan hasznosnak találják, ha csatlakoznak egy támogató csoporthoz vagy pszichológiai tanácsadásra mennek. Az érzéseik feldolgozása segíthet az onkológiai betegnek pozitív életszemléletük megtartásában, és ez az optimizmus az, ami pedig végső soron a jobb életminőséghez vezethet.

A megváltozott test elfogadása időbe telik, de lehetséges. A pszichológussal való munkán keresztül fókuszálunk az esetleges testi szenvedés megértésére, a betegséggel és vesztességgel való találkozás feldolgozására. Ami nagyon fontos szerepet kap az a testkép és az énkép visszaszerzése, újra felépítése, helyreállítása a munka során. Ilyenkor is fontos a hozzátartozók támogató hozzáállása, hiszen a mindennapokban is éreznie kell a betegnek, hogy nem lett kevesebb, nem veszített magából, ő egy teljes individuum, az aki volt – bár most beteg – nem lett kevesebb.

Segít az egészségpszichológus

Ha nehézségei vannak a kezelésekkel vagy a betegséggel való megküzdéssel, javasolt a szakemberek segítségét kérni. Röviddel a diagnózis után a depresszió természetes reakció lehet a daganatos betegséghez való alkalmazkodás szempontjából. Viszont, ha hosszasan fennmarad ez a helyzet, az azt jelezheti, hogy szüksége lehet segítségre, hogy megfelelően megküzdhessen az érzéseivel. Ilyenkor fontos szakemberhez fordulni, hogy megfelelő pszichés támogatást kapjon.

Ha az érzelmi válság miatt rosszul érzi magát a beteg, elveszítheti az érdeklődést olyan dolgok iránt, amelyek korábban motivációval töltötték el. Kialakulhatnak stressz-, és szorongásos zavarok is, amit mindenképpen kezelni szükséges. Mindenképpen forduljon szakemberhez, ha úgy érzi nehezen kezeli a lelki és az érzelmi nehézségeket, gondja akad a betegséggel való megküzdéssel.

Mikor beszélhetünk kóros tünetről?

Onnantól beszélünk kóros tünetről, ha az két hétnél tovább tart, akadályozza az örömkészséget, a kapcsolatok fenntartását, az egyén munkaképességet. Ugyanakkor nem szükséges, hogy egy tünet kóros legyen, éppen elég, ha a személynek ez szenvedést okoz. Tünet nélkül is bárki fordulhat szakemberhez, kérhet segítséget, mivel a megküzdésben egy ilyen helyzetben minden erőforrás segít. Már csak azzal is, hogy a szakember validálja a páciens érzéseit, vagy segíti érzelmileg felkészülni a műtéti beavatkozásra.

Baráth Emire
Pszichológus,
Alkalmazott egészségpszichológus szakpszichológus- jelölt

Panoráma Poliklinika

https://panoramaklinika.hu/tunde-tortenete/

https://panoramaklinika.hu/marcsi-tortenete/

https://panoramaklinika.hu/andrea-tortenete/

https://panoramaklinika.hu/onkorehabilitacio/

 

A Dolgos utcai rendelőnkkel épületen belül költözünk

Tisztelt Pácienseink! Tájékoztatjuk Önöket, hogy azok a pszichoterápiák (egyéni és csoportos ülések), amelyeknek eddig a1126 Budapest, Dolgos utca 2., 2. lépcsőház 1. emeletén található rendelőnk biztosított helyszínt, 2024. április 2-ától épületen belül a Dolgos utca 2. 1/A címre költöznek. A magasföldszinti helyiségek bejárata a Dolgos utca sarkán, a Brassai Sámuel utca csatlakozásánál található. Szeretettel várjuk […]

Tovább

Riasztó? – öt tényező, ami növeli az emlődaganat kialakulásának kockázatát

Örökletes-e az emlődaganat, a petefészekrák? Genetikai fogékonyság kétségkívül létezik, de a tudományos eredmények statisztikai jellegűek, és nem pótolják az alapos kivizsgálást és egyéni kockázatértékelést – figyelmeztet dr. Mühl Dorottya, klinikai onkológus. Kétségtelen, hogy az emlődaganatok kialakulásában vannak hajlamosító tényezők, amelyekre a betegség prevenciója során érdemes odafigyelni. Vannak köztük befolyásolható és nem befolyásolható tényezők egyaránt. Vegyük […]

Tovább

Budára költözik az UH-diagnosztika és a kardiológiai szakrendelés

2024 márciusától a XII. kerület Derkovits utca 10. szám alatt található kiemelt kezelőnk ad otthont az ultrahang-diagnosztikai vizsgálatoknak. Vizsgálatra érkezéskor minden esetben a szemközti épületben található recepción (Derkovits utca 7.) kell bejelentkezni. A változás a felnőttek és gyermekek (csecsemők) ultrahang-diagnosztikája mellett kardiológiai szakrendelésünket is érinti. UH felnőtteknek Dr. Szendi Péter radiológus szakrendelése szerda délelőttönkét lesz […]

Tovább