A depresszió tünetei korosztály szerint is különbözhetnek. A kisebb gyermekek megtorpanhatnak, akár vissza is léphetnek a fejlődésükben, abbahagyhatják például a játszást vagy olyan dolgok végrehajtását, amiket korábban már megtanultak. A kisgyermek esetleg sír, kiabál vagy elhúzódik azoktól, akik megpróbálják megvigasztalni. A hat-hét évesnél idősebb depressziósoknak gondot okozhat a figyelem, a gondolkodás és a mindennapi elkötelezettség fenntartása, ami megnehezítheti a koncentrációt az iskolában és a házi feladatok elkészítése során.

Összefoglalóan a gyermekkori depresszió az alábbi tünetekkel jelentkezhet:

• tartósan rossz hangulat, szomorúság vagy levertség
• csökkent érdeklődés a korábban élvezett tevékenységek iránt
• alacsony önértékelés vagy csekély önbizalom
• alvászavar, például álmatlanság vagy túlzott alvás
• étvágytalanság vagy túlevés
• csökkent koncentrációs képesség vagy döntéshozatali nehézségek
• fáradtság vagy energiahiány
• irritabilitás vagy dühkitörések
• értéktelenség érzése vagy túlzott bűntudat
• fizikai panaszok, például fejfájás vagy hasfájás
• társas visszahúzódás, a barátok és a család kerülése
• halál- vagy öngyilkossági gondolatok (serdülőkorban jellemzőbb)

Mi történik a kivizsgálás során?

Két hét elteltével, ha a depressziós tünetek nem múlnak, érdemes gyermekgyógyászhoz fordulni az esetleges fizikai okok azonosítása, illetve kizárása érdekében. A gyermek mentális egészségének szakértője viszont a gyermekpszichiáter és gyermekpszichológus: ők segítenek a lelki mögöttes feltárásában, a diagnózis felállításában, a megfelelő kezelés kiválasztásában.

A gyermekkori depresszió diagnosztizálása komplex folyamat, amelyben a gyermek találkozik az orvossal vagy a klinikai gyermekszakpszichológussal. A találkozón, a gyermek életkorától függően, a szülők is jelen vannak. A vizsgálatot végző szakembereknek több találkozóra lehet szükségük ahhoz, hogy megállapítsák, a gyermek valóban depresszióban szenved-e, illetve milyen más mentális probléma állhat a tünetek hátterében, ami hozzájárul a depresszióhoz. Ilyen lehet például az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar), a különböző viselkedési zavarok vagy az OCD (obszesszív-kompulzív zavar).

A vizsgálat során a gyermek az orvos vagy pszichológus kérdésére elmondja, milyen állapotban van, hogyan érzi magát, hogyan teljesít az iskolában, hogyan alszik éjszakánként, milyen az étvágya, milyenek a baráti kapcsolatai, tapasztal-e nehézségeket a koncentráció során stb. A kisebb gyermekek, akik nehezen tudják kifejezni gondolataikat és érzéseiket, játék keretében kapnak segítséget.

Miért fontos szakemberhez fordulni?

A vizsgálat fontos lépés a gyermekkori depresszió felismerésében és diagnosztizálásában. Ezt követően a szakemberek kezelési lehetőségeket javasolnak. A pszichoterápia hatékony eszközként segítheti a gyermeket gondolatainak, viselkedésének és érzelmeinek kezelésében. Súlyosabb esetekben – illetve ha más terápiás módszerek nem hatékonyak –, gyógyszeres kezelésre is szükség lehet, kizárólag szakorvos felügyelete mellett.

A támogató családi környezet kialakításának fontos szerepe van a gyermek gyógyulásában, ezért családterápia is szóba jöhet, ami segítséget nyújt a családtagok számára. Sokszor az iskola bevonása is szóba kerül, hiszen a tanítók és az iskolai személyzet közreműködése kiemelten fontos a gyermek tanulmányi és társas működésének támogatásához.

Fontos hangsúlyozni, hogy a gyermekkori depresszió aggasztó és kínzó állapot, amelyre időben, megfelelő módon kell reagálni. Felismerése és kezelése segít elkerülni a negatív hatásokat az érzelmi, társas és tanulmányi fejlődés terén. A szakember bevonása, a pontos diagnózis, a megfelelő kezelés és a környezet támogatása egyaránt szükséges, hogy a depresszióban szenvedő gyermekek lelki egészsége helyreálljon.

Panoráma Poliklinika

(A cikk Baráth Emire pszichológus, alkalmazott egészségpszichológus szakpszichológus-jelölt szakmai segítségével készült.)