Pszichoszomatika: régi – új trend

Nem új, csak újra fel kell fedezni a pszichoszomatikus szemléletmódot az orvoslásban. A lelki tényezők figyelembevétele a testi panaszok kivizsgálása során Hippokratészig nyúlik vissza. Az orvostudomány és a vizsgálati eszközök fejlődésével azonban egy-egy szakterületre fókuszálnak a modern kor orvosai, hiszen akkora tudás halmozódott már fel az emberi testről, a betegségekről és a gyógyításról, hogy a fejlődés természeténél fogva korlátozódott szakterületi tudásra az orvoslás.

Mégis miért térünk vissza, és miért most vált aktuálissá visszatérni a kezdetekhez? Az alábbi cikk összefoglalja Dr András Spányik, a Panoráma Poliklinika orvosigazgatójának beszélgetését az egyik kereskedelmi rádió műsorából. Szó esett a pszichoszomatikus szemléletmód kialakulásáról, lényegéről és napjainkban alkalmazott módszertanáról.

A pszichoszomatikus szemlélet: vissza a kezdetekhez – Hippokratésztől Freudig

A pszichoszomatika – mint átfogó, bio-pszicho-szociális szemléletmód – a test és lélek együttes kezelését jelenti. „Orvostársaimmal együtt sokkal inkább vissza szeretnénk térni a gyökerekhez, ahonnan az orvostudomány eredetileg elindult. Az embert magát, mint rendszert vizsgáljuk, testi és lelki tényezőket figyelembe véve, hiszen a kettő összefügg, és kölcsönösen hat egymásra. Ezt már az ókori görögök is tudták, hogy egyiket sem szabad figyelmen kívül hagyni, a másik nélkül vizsgálni.” – hangsúlyozza Spányik doktor.

Az ókori görög orvosok, mint amilyen Hippokratész is volt, sőt még az olyan ősi gyógyítók is, mint a sámánok, sokkal komplexebben, holisztikusabban vizsgálták a betegségeket, mint ahogy a mai nyugati orvoslás teszi. Igaz, hogy jóval kisebb információmennyiség állt a rendelkezésükre, és a biológiai ismereteik is jóval szűkebbek voltak a ma elérhető tudásbázisnál, de talán éppen ezért sokkal globálisabban tekintettek a betegségekre.

Booking an appointment

Foglaljon időpontot online! Naptárunkban kiválaszthatja az Ön számára megfelelő időpontot.

BOOK AN APPOINTMENT

Az 1800-as évek végén, 1900-as évek elején hatalmas előrelépés történt az átfogó szemléletmód fejlődése terén. Ebben az időben élte virágkorát a pszichológiai tudományok fejlődése: megszületett a neurológia, lefektették az idegtudományok alapjait és mint új tudományág, a psychiatry is betört a köztudatba. A XIX. sz. vége, XX. sz. eleje volt az az időszak, amikor a testi betegségek lelki gyökereinek vizsgálata megjelent, azaz a pszichológia előtérbe került. Mérföldkőnek számít ezen a területen a bécsi Sigmund Freud és Josef Breuer munkássága, vagy a híres francia ideggyógyászé, Jean-Martin Charcoté, akit a modern neurológia megalapítójának tekintünk. Freud és Breuer az ún. „beszélgetőterápia” és hipnoterápia során számos olyan női páciensnél ért el gyógyulást, akiknek – mint kutatásaik során megtapasztalták – korábban kezelhetetlennek tűnő szomatikus (testi) tüneteit lelki problémák, komoly traumák okozták. Bár ezt a szakmai felfedezést – a nyilvánvaló eredményesség ellenére – az akkori társadalom még nem volt képes elfogadni, Freud és Breuer a „beszélgetőtechnikával” lefektette a modern pszichoanalitikus elmélet és pszichoterápia alapjait.

Specializálódó orvosi tudás

A XX. sz. környékén a vírusok, baktériumok felfedezésével, a gyógyszertudományok, a sebészet felfejlődésével szinte már követhetetlen mennyiségű biológiai tudás halmozódott fel – azaz megjelent a biologizáció. A hirtelen rendelkezésre álló, hatalmas információhalmaz egy-egy orvos számára kezelhetetlenné vált, így egyenes út vezetett oda, hogy az orvosok egyre inkább elkülönítették a testet és a lelket egymástól. Ahogy Spányik doktor fogalmazott: „lekerült a fókusz magáról az emberről, mint társadalmi lényről, érző személyről, akit akár olyan trauma is érhet, mely befolyással lehet a testi jóllétére.”

A biologizációval elkezdődött az orvosok specializációja is, mely a mai napig zajlik. Példaként gondoljunk csak arra, hogy a szemészek közt van, aki csak a zöldhályoggal foglalkozik, vagy létezik fül-orr-gégész, aki kifejezetten a horkolással kapcsolatos problémákat kezeli. „A specializációval egyfajta „mesteremberekké” váltak az orvosok, és a vizsgálatok középpontjába csakis az emberi test került. Mindeközben az emberek lelki kapcsolódások iránti igénye nem csökkent, hiszen most is részben amiatt élünk át társadalmi válságot, hogy a járványhelyzet következtében felerősödött a már amúgy is jellemző társadalmi izoláció. Az ennek folyományaként kialakult elmagányosodás és pszichés terheltség sokaknál járult hozzá testi panaszok kialakulásához, illetve meglévő betegségek súlyosbodásához.” – hívta fel a figyelmet a probléma lényegére Dr. Spányik András.

Attitűdváltozás küszöbén állunk

A pszichológia, mint tudományág, sokáig lenézett terület volt. Ennek egyik oka, hogy keveset tudtunk róla, nem volt annyira megalapozott. Másfelől nem feltétlenül lehet az ún. pszichés tényezőket a biológiai szókincsünkkel kifejezni.

Számtalan beszélgetésnek lehetünk fültanúi akár a buszon vagy a strandon vérnyomáscsökkentő szedéséről vagy a diabétesz diétáról… de arról, hogy a testi tüneteket, panaszokat pszichés probléma okozhatja, kevésbé szeretünk beszélni. Ritkán fordul elő, hogy valaki bevallja magának (és aztán másoknak), hogy szorongása, depressziós állapota, vagy párkapcsolati, munkahelyi problémája nagy valószínűséggel közrejátszik abban, hogy szívpanaszokkal jár a kardiológushoz. Spányik doktor pszichoterápiás – orvosi tapasztalatai szerint azonban ez a trend változóban van, ahogy fogalmazott: „Az emberek elkezdtek újra foglalkozni azzal, hogy van lelkük, és ez nem probléma.” Ez egyébként részben köszönhető a különböző pszichoterápiákról szóló irodalmi művek, filmek, televíziós sorozatok felfutásának is, gondoljunk csak a Terápia című HBO szériára.

A hatékony segítségnyújtás kulcsa: a személetváltás

„Fontos leszögezni, hogy nincs olyan betegség, melynek ne lenne pszichés vetülete. Egy orvosnak a szervi probléma kizárásán túl nagyon jól kell tudnia „tálalni” azt, ha a páciensnek szüksége van lelki támogatásra.” – emelte ki Spányik doktor. Nincsenek az orvosok sem könnyű helyzetben, hiszen az orvos csak akkor tudja meggyőzni páciensét arról, hogy betegségének lelki háttere van, ha ő maga is rendelkezik saját élménnyel ezen a területen.

„A pszichés kezelésről még a mai napig sok tévhit van köztudatban, de a szakorvosok aktív közreműködésével lebonthatók az évszázadok alatt felépített falak, és világossá tehető, hogy a lelki támogatás igénybevétele nem gyengeség, sőt! A kezelés során a páciens beszélgetés útján fejlettebb önismeretre tehet szert, lehetősége lesz átgondolni az élethelyzetét, felismerésekre jutni, és változtatni bizonyos dolgokon. Ez senkinek sem egyszerű, azonban egy jobb élet és kedvezőbb körülmények ígérete érdekében megéri a fáradalmat.” – hangsúlyozta a szemléletváltás lényegét dr. Spányik András.

Panoráma Polyclinic

I like it, I share it