Pszichoszomatika: amikor a lélek a test nyelvén szól

Selye János, a stresszelmélet megalkotója egyértelműen rámutatott a stressz, a lelki megterhelés és a testi tünetek közötti kapcsolatra. Alapvetően a stresszre reagálva az állatvilágban – és bennünk is – egy nagyon nyilvánvaló működés alakult ki. Amikor stressz ér bennünket, felmegy a vérnyomásunk, a pulzusunk, kitágulnak a pupillák, az emésztés lelassul, és minden arra koncentrál, hogy a figyelmünk és az izomzatunk megfelelő legyen arra, hogy ha megtámadnak minket, akkor mérlegelést követően vagy fel tudjuk venni a harcot az ellenséggel, vagy el tudjunk menekülni. Ez nevezzük „fight or flight”, tehát „küzdj vagy menekülj” reflexnek. Az állatvilágban ez adaptív, viszont, ha a stresszhatás krónikus, és ezek a testi működések tartóssá válnak a szervezetünkben, akkor az már nem adaptív, nem célszerű működést jelent. Gondoljunk csak bele: ha az emésztőszervrendszer nem kap annyi vért, mert folyamatos készültségben van, akkor gyomorproblémáink lesznek, gyomorfekély fog kialakulni. A tartós stressz – melyet okozhat krónikus betegség, vagy egy élethelyzet is – folyamatosan magasan tartja a vércukorszintet és a vérnyomást is, mely élettani szempontból nagyon kedvezőtlen állapotot okoz.

Mindennapi stressz

Mindenki számára ismerős stresszhelyzet például egy vizsgaszituáció, felvételi, vagy állásinterjú. Ilyenkor a legtöbben olyan kellemetlen testi tüneteket figyelhetünk meg magunkon, mint a szívdobogásérzés, hasmenés vagy éppen székrekedés, tudatunk pedig sokszor beszűkül, nem tudunk megfelelően teljesíteni. Természetesen van, hogy a stressz hatására a produktivitásunk fokozódik, és adekvátabban tudunk működni. Azonban az bizonyos, hogy a hosszútávon fennálló negatív stressz (krónikus distressz) esetén könnyen mentális és fizikai panaszok alakulhatnak ki, és a teljes immunrendszer működésére hatással van.

Előfordul, hogy a stresszt, nagyobb lelki megterhelést nem is feltétlenül érzékeljük, mégis hatással van a szervezetünk működésére. Nagyon gyakori eset az utazáskor kialakuló székrekedés. Ilyenkor általában nem vagyunk annak tudatában, hogy lelkileg milyen megterhelő számunkra az adott helyzet (pl. a környezetváltozás), azonban egy testi tünet – mint a székrekedés – mégis arra utal. Krónikus betegség kapcsán a páciens rengeteg esetben nincs a megszokott környezetében és számtalanszor kitett olyan helyzetnek, amely óhatatlanul nagy stresszt okoz a számára. Ennek ellentétje a pihenéskor jelentkező tünet. Megfigyelhettük, hogy gyakran nem akkor dönt le minket a lábunkról egy betegség, amikor a legnagyobb teljesítményeket kell elvégezzük, hanem utána (pl. karácsonyi szünet vagy szabadság alatt). Ennek oka az, hogy testünk ilyenkor komoly erőforrásokat mozgósít, és kimeríti azokat, ezért pihenéskor mutatkoznak meg a tünetek. Ez a példa is azt mutatja, hogy testünk és lelkünk szoros kapcsolatban áll egymással anélkül, hogy ennek tudatában lennénk.

Kevesen gondolnák, de a sebészet területén is van a pszichoszomatikának szerepe és helye, hiszen kimutatható, hogy a krónikus stressz a sebgyógyulást is behatóan érinti. Annak a páciensnek sokkal hatékonyabb a sebgyógyulása, akivel az orvosa jól kommunikál, megfelelően felkészítette a műtétre és kielégítő utángondozást kap, hiszen így mindvégig érthető számára, hogy mi történik vele – míg azon beteg nehezebben épül fel, akinek rossz a kapcsolata az orvosával, stresszt él meg a műtét során, mert nem tudja, mikor mi történik vele.

Tényleg „megtörhet” a szív?

Nagyon szemléletes példa arra, hogy szervezetünkben akut stressz hatására mennyire intenzív és erőteljes hatások jelentkezhetnek az úgynevezett „megtört szív” szindróma. Jelentkezésekor a tünetek megtévesztően hasonlítanak az infarktusra: hirtelen szívfájdalom, a szívelégtelenség bizonyos jelei mutatkoznak, azonban a szív koszorúserei épek maradnak, tehát nem infarktusról van szó. A megtört szív szindróma során a szív bizonyos részeit átmeneti keringészavar éri, ami hatására nem tud a szükségesnek megfelelően pumpálni, funkcióvesztés történik és átmenetileg még a szív alakja is megváltozik. A mai napig sem tisztázott pontosan, mi zajlik a szervezetben ennél a speciális esetnél, de az bizonyos, hogy a kiváltó ok nem biológiai (pl. érelzáródás, fertőzés), hanem egy hirtelen érzelmi megterhelődés, emocionális stressz, mint például a házastárs halála, vagy egy nagy természeti katasztrófa. Szerencsére a szindróma okozta állapot többnyire visszafordítható a normális működésre, vagy csak nagyon minimális funkcióveszteség következik be. Az azonban mindenképp figyelemreméltó, hogy milyen közvetlen és erőteljes hatást gyakorolhatnak az érzelmek a testi működésünkre.

Komlpexitás a gyógyításban: fókuszban a páciens

Az egészségügyi kutatások nyomán egyes betegségek (például onkológiai esetek) gyógyításához fejlődnek a műtéti technikák, a biológiai terápiák, az orvosi tudás kitágul. Ezzel azonban együtt jár az is, hogy jellemző a specializálódás (például létezik kifejezetten a szürkehályogra specializálódott szemorvos), és miközben az orvos és a páciens is szeretne jobban elmélyedni a probléma okának és helyes kezelési módjának felkutatásában, valahogy mégis egyre kevesebb idő jut magára a páciensre. Pedig a hatékony gyógyítás és gyógyulás érdekében nagyon fontos szem előtt tartani, hogy minden egyes kórkép és probléma mögött egy ember van, akinek az összetett problémái egyedi és komplex megoldásokat igényelnek.

Egy orvos sem tudja már begyűjteni azt a tudást, ami a páciens egyénre hangolt terápiájához szükséges, ezért a hatékony gyógyítás kulcsa a team munka. A szakmai közösség csapattá formálásával az egy-egy speciális ellátást biztosító szakemberek csoportként működnek együtt egymással. A csoport tagjai nemcsak a laborleletet nézik, hanem azt is figyelembe veszik, hogy az adott páciens számára mi a legjobb, mire van szüksége, mi a leghasznosabb segítség. Figyelembe kell venni az adott ember környezetét, hogy hol, milyen szociális körülmények között él, hogyan működik, emellett pedig természetesen friss információkkal kell rendelkezni a szükséges gyógyító (pl. biológiai) terápiák minden egyes aktuális részével. Ezen felül bizonyos szinten pszichológiailag is képzettnek kell lenni, hiszen a jó orvos-beteg viszony kialakítása kulcsfontosságú a hatékony terápia kialakításában.

A pszichoszomatikus szemléletmód jegyében a team szakemberei partneri viszonyt alakítanak ki a pácienssel. Bevonják a pácienst a terápia kialakításába a megfelelő tájékoztatás révén, így a beteg nem orvosi utasításokat követ, hanem a kapott információk alapján ő maga hozhatja meg a számára optimális döntést.

Az egészségpszichológia új tudományterület, amely kifejezetten a pszichológiának azon ága, amely a szomatikus (testi) betegségek pszichológiai vonatkozásával foglalkozik mind a kezelésében, mind a diagnosztizálásában, mind például az onkológiai betegségek rehabilitációjában. Magyarországon ez utóbbi friss, fiatal területnek számít, amely valójában egy korábban is sikeresen alkalmazott szemléletmódhoz tér vissza, miszerint test és a lélek egy egységet képez. Ezt a megközelítést alkalmazva igyekszünk kialakítani a Panoráma Poliklinikánál azt a komplex szemléletmódot, amellyel a páciens egyedi igényeinek leginkább megfelelő kezelést nyújthatjuk.

Dr. Spányik András előadása, amely az onkológiai rehabilitáció bemutatáshoz rendezett nyílt napon hangzott el, teljes egészében YouTube csatornánkon tekinthető meg.

Videónk a pszichoszomatikáról röviden, néhány percben: