Mély víznek két partja: érintkezési pontok manuálterápia és pszichoterápia között
Farkass Lilla manuálterapeutával a Panoráma Poliklinika alapítója, dr. Spányik András pszichoterapeuta szakorvos beszélget.
Spányik András: Beszélgetésünk kiindulópontja, hogy pszichoszomatikus szemléletű klinikánkon, ahol testről és lélekről egységben gondolkodunk, a manuálterápiát, és különösen azt a szemléletet, Lilla, amit te képviselsz, szeretnénk még szervesebben integrálni. Az együttműködés kézenfekvő terepe, amikor a páciens problémái funkcionális tünetekben manifesztálódnak: krónikus fájdalom vagy mozgásszervi panaszok miatt fordulnak hozzád. Hogyan diagnosztizálsz?
Farkass Lilla: Fizioterápiásan. Nálam a mélyre ásás, a rétegek feltárása kézzel foghatóan, fizikailag történik, a felszíni, aztán meg a mélyebben, nehezebben hozzáférhető szövetekben. A fókusz ott van, hogy minél gyökeresebben meg tudjuk érteni az összefüggéseit annak a témának, amivel dolgozunk. Szóval a mozgásproblémák és a szövetek állapota a kiindulás a folyamatban, de lehetőségünk van ablakokat, sőt ajtókat nyitni a páciens számára. Mondhatni sokszor nem is diagnózisban, hanem dinamikában gondolkozom.
S. A.: Gondolkodik a kéz?
F. L.: Az agy gondolkodik, de az én esetemben a kéz teremti meg az elsődleges kapcsolatot, és a tudás, amire a kezemmel szert teszek, egyre finomodik. Közben lehet egy fantáziám is arról, hogy mi zajlik anatómiailag és fiziológiailag, és ahhoz gyűjtök adatot a kezemmel. És észreveszem azt is, ha más van, mint amit elképzeltem. Folyamatos a visszacsatolás.
S. A.: Verbálisan is kommunikálsz közben?
F. L.: Nem elsősorban a saját feltételezéseimről és érzeteimről, hanem inkább a pácienst kérdezem arról, hogy mit érez. És ezekhez kapcsolódóan sok minden előkerülhet verbálisan is: a tartás, az izomfeszesség, az ellazulások, a különböző testérzetek mögött általában van valami, amire kíváncsiak lehetünk.
S. A.: Pszichoterapeutaként engem az fog meg a hozzáállásodban, hogy mind a ketten keressük a történetét annak a tünetnek vagy elváltozásnak, amit tapasztalunk. Kíváncsiak vagyunk a mögöttesre, rendszerben gondolkodunk a szervezetről, nem külön-külön tekintünk az egyes testrészekre. Ez nem egyszerű, mert nagyobb odafordulást igényel, több munkát a szakembertől, és persze a pácienstől is.
F. L.: És legtöbbször változtatni is nehéz. Ha valaki sok éven keresztül folytatja ugyanazt a tevékenységet – ez lehet egy sport, de lehet pusztán napi rutin –, kialakulnak a hozzá kötődő erős szokásrendszerek. Ez a szokásrendszer az egyénnek sokat jelent, érinti az időbeosztását, az egyéni és közösségi létét is. Akár egy egész család szokásrendszerét kéne megváltoztatni ahhoz, hogy valami változzon. Amíg el nem jön a belátás nehéz pillanata, az ember ragaszkodik a megszokotthoz. Ami közben terhes, stresszt okoz. Nem véletlenül alakultak ki pont azok az utak, amiken járunk, és ezeknek az utaknak a vetülete ott van az idegrendszerünkben és az izmainkban is. A testtartásban, a járásban, a mozgásunkban. Nehéz kijönni a keréknyomból, és ez a mozgássémákra is igaz.
S. A.: A pszichoterápiában kompromisszumképződménynek hívjuk az ilyen kompenzációkkal megteremtett egyensúlyt, ami az alapprobléma megoldása nélkül jön létre. Te azt látod, hogy valaki furcsán tartja a fejét, és megnézed, nincsen-e lúdtalpa. Mi, pszichoterapeuták sokszor hasonlóan járunk el: a páciens panaszkodik, hogy mindig mindenhonnan elkésik, én pedig megkérem, meséljen a gyerekkoráról…
F. L.: Egyensúlyi állapotot bontunk meg, és a szembenézés nem könnyű. Előjön egy tünet, „pedig mindent úgy csinálok, ahogy eddig” – mondja a páciens. Belekérdezek, és kiderül, mi minden történt vele. Fontos ezek megtárgyalása, hogy szembesüljön vele, milyen faktorok hatnak rá. A mindennapi megküzdésben sokszor nem tudjuk, mikre kell figyelni. „Ja, hogy napi 10-12 órát ülök?” Ha valamire nem gondolt az evolúció, az a tíz óra széken, egyhelyben ülés. Ebből én esetleg azt tudom megváltoztatni, ahogy a szövetek funkcionálnak. De máris eggyel kevesebb stresszor, jobb lesz a funkcionalitás.
S. A.: A diagnosztikai szakaszban a pszichoterápiás konzultáció és a manuálterápiás munka egyaránt tekinthető olyan folyamatnak, amelynek a célja valamilyen kezdeti önismeret megszerzése egy rövidebb, akár zárt folyamatban, ami aztán elvezethet a hosszabb terápiához, ami lehet pl. autogén tréning, pszichoanalízis vagy, indokolt esetben, valamilyen gyógyszeres terápia. A funkcionális betegségek, ezek között is a krónikus fájdalmak és a mozgásszervi panaszok olyan terület, ahol érdemes párhuzamosan végezni és összehangolni ezt a feltáró folyamatot.
F. L.: A közös munka azért is vonzó, mert én azért mindig igyekszem a kézzelfogható dolgoknál maradni, a fizioterápiás szemléletet érvényesíteni…
S. J.: Tartod a határokat…
F. L.: A Panorámában az a szerencsés helyzet, hogy sokan járnak pszichoterápiába is, így az ügy felelősségét nem egyedül viszem. Tudom azt mondani, hogy ezt meg kell nézni a pszichoterápiában, én pedig tudom támogatni a test felől, például hogy könnyebb legyen változatos testhelyzeteket használni, tudatosan.
S. A.: Szerintem nem lehet megúszni, és nem is kell, hogy a páciens mentális egészségével is foglalkozz. Amikor holisztikus szemléletről beszélünk, akkor nem füstölőkre, faszobrokra meg színes függönyökre gondolunk. A beteggel létesített kapcsolatodban rendkívül sokrétű folyamat zajlik. Ha a manuálterapeuta stabil, énazonos, tartja a professzionális kereteket, akkor a lényével, a kisugárzásával, az átgondoltságával, a kapcsolat menedzselésével, az intervencióival hatni tud, és maga is fejlődik. És én erre mondom, hogy ugyanazt csináljuk, bármennyire másnak is tűnik. Egy idegrendszerünk van, a központi idegrendszerhez kapcsolódnak a perifériás idegek. Ez az idegrendszer az egész szervezetünket sűrűn behálózza. Lehet, hogy valakinek a kezében vagy a vállában jelentkezik egy érzet, de hát az nem ott van, hanem az agyunkban. Te meg én egyszerűen más pontjaival dolgozunk ugyanannak a hálózatnak, de a munkánk ezen a hálózaton keresztül összeér.
F. L.: Ha ilyen szinten nem minden pillanatban tudatos is a munkám, annyiban biztosan, hogy az alkalmazott manuális technikákkal oldom a stresszt, visszahatok az egyensúlyi állapotára a páciensnek, hozzájárulok az önismeretéhez is. Mindennapos tapasztalat, hogy a testi és lelki folyamatok között kialakul a negatív visszacsatolások köre. Ha a páciensnek nincs meg a megfelelő önismerete, a testi tünetekre fog elsősorban fókuszálni, azok hozzák be a rendelőbe. Gyakran így válik elsődleges belépési ponttá a kezelés valamilyen fizikális formája. Én mozgásszervi állapotokat diagnosztizálok, ugyanakkor ha szervi eltérést tapasztalok, módom van orvoshoz irányítani a pácienst, mint ahogy pszichoterápiás vagy pszichiátriai segítséget is tudunk kérni, ha indokolt.
S. A.: Ezzel a beszélgetéssel azt is szeretnénk tudatosítani, hogy ez kétirányú utca. A manuálterápia – a mozgásterápiákhoz, a táncterápiához hasonlóan – olyan tevékenység, aminek számos mentális probléma ellátásában lehet kulcsszerepe, éppen mert azokat a nehezen hozzáférhető, ún. preverbális szintű sérüléseket dolgozza meg, amelyek csak a testen keresztül hozzáférhetők. A pszichoszomatika a Panorámánál nemcsak azt jelenti, hogy miképpen tekintünk a páciens problémáira, hanem azt is, hogy milyen együttműködéseket, ellátási formákat kínálunk, milyen szemléletben. Ebben látom a tágabb perspektíváját a mi együttműködésünknek.
I like it, I share it
Booking an appointment
Book an appointment online! You can choose a suitable time for you in our calendar.
Making appointments
Egyes ellátásainkhoz időpont-egyeztetés szükséges (közvetlen bejelentkezés nem lehetséges). Kérjük, kattintson a gombra, és küldje el elérhetőségeit. Ezt követően telefonon vagy e-mailben felvesszük Önnel a kapcsolatot.
Related practices
BLOG - PsyhcoLogic
Articles, podcasts
On our PsychoLogic site, you can listen to podcasts and read articles and blogs on topics that we hope will be of interest to you.
Mély víznek két partja: érintkezési pontok manuálterápia és pszichoterápia között
Farkass Lilla manuálterapeutával a Panoráma Poliklinika alapítója, dr. Spányik András pszichoterapeuta szakorvos
Ha beteg a gyerek…
Krónikus betegség a családban. Az egészségpszichológiára gyakran gondolunk a prevenció és az egészséges éle
Gyermek is szenvedhet depressziótól
Gyermek is szenvedhet depressziótól Jóllehet a depresszió részben hasonló tünetekkel jár gyermekkorban, mint a f
ARFID – a régi-új evészavar
ARFID – a régi-új evészavar Ha szülőként úgy érezzük, gyermekünk válogatóssága túlmutat azon, ami még a
Komplex megközelítés a funkcionális gyomor-bél rendszeri kórképek kezelésében
Gajdos Panna PhD egészségpszichológus írása az egyes gyomor-bél rendszeri zavarok legújabb kutatásai alapján, a