Amikor már a pirula sem segít: küzdelem a fájdalommal

Folyamatos fájdalomban élni rendkívül megterhelő. Mit tehet az orvos, ha a páciens úgy érzi, már nem hatnak a gyógyszerek? Hol kereshetjük a megoldást, ha már mindent megpróbáltunk? Gajdos Panna PhD alkalmazott egészségpszichológiai szakpszichológus e kérdésekre válaszol, és bepillantást enged a fájdalomkezelés legújabb módszereibe.

Függetlenül attól, hogy akut, visszatérő vagy éppen szüntelenül fennálló, krónikus fájdalomról van szó, a fájdalom képes alaposan megkeseríteni az érintett életét. Korlátozhat ja a mindennapi tevékenységek vagy a munka elvégzésében, és az is gyakori, hogy olyan hobbit kell feladnia miatta, ami korábban átlendítette a nehézségeken.

Mi a fájdalom?

Ma már tudjuk: a fájdalom sokkal komplexebb fogalom, mint korábban vélték. A fájdalomélmény összetett érzés. Részben a fiziológiai érzékelés – a fájdalominger észlelése – alkotja, részben pedig az, ahogyan az ember leírja a fájdalom mértékét (pl. egy 1-től 10-ig terjedő skálán), illetve ahogyan képes együtt élni a ezzel a fájdalommal.

A fájdalomélményre sok tényező hat, és ezek egyénenként eltérően formálják a fájdalom megélését. A probléma a fájdalom kezelése során a legtöbbször ott kezdődik, ha csak a fiziológiai résszel foglalkozunk, csak a testi panaszt próbáljuk meg kezelni.

A fájdalommal vívott szüntelen harcban a páciens egy idő után úgy érezheti, hogy tehetetlenné vált. A fájdalom korlátozza a mozgásban, a munkában, a hétköznapi életben. Felelevenít benne korábbi negatív élményeket, érzéseket, amelyek miatt a figyelme fókuszába a fájdalom kerül. Úgy élheti meg, hogy már nem hat a gyógyszer, s ezzel a fájdalmat még megterhelőbbnek éli meg.  Az egészségpszichológiában ezt a jelenséget fájdalomkatasztrofizációnak hívjuk.

A fájdalomkatasztrofizáció folyamata

A fájdalomkatasztrofizáció három fázisból áll. Az első, amikor észleli a beteg a fájdalmat, igyekszik nem rá koncentrálni, de újra és újra betör a gondolat, hogy „Mikor múlik el végre?”, „Mennyire nehéz elviselni!”. Az is eszébe jut, milyen negatív élményt élt át fájdalmai során legutóbb. A második fázisban felnagyítódik a fájdalomélmény, és ebből következik a harmadik: az érzés, hogy az egyénnek nincs kontrollja a fájdalom felett, nem hatnak a kezelések, gyógyszerek. 

Így alakul ki a katasztrofizáló kör, aminek következtében a páciens gyakran bezárkózik, és kizárólag a fájdalom testi érzetére összpontosít. Lemondja programjait, abbahagyja szeretett tevékenységeit, elzárkózik a külvilágtól, ami persze tovább mélyíti a fájdalomélményt és a szenvedést. 

A katasztrofizált fájdalomélmény miatt a beteg erősebben élheti meg a fájdalmat, mint azt fizikai állapota indokolná. Ma már kutatások is igazolják, hogy a fájdalomkatasztrofizáció csökkentheti, gátolhatja az orvosi (fiziológiai) kezelés sikerességét!

A fájdalomélmény csökkentése

Amikor az orvos – pl. a neurologist, a reumatológus – azt tapasztalja, hogy a megélt fájdalom mértéke meghaladja a fiziológiai tünetek, vizsgálatok, leletek alapján indokolt szintet, és a páciens a gyógyszerelési protokoll követése ellenére arról számol be, hogy semmi nem hat igazán, egészségpszichológus segítségét, bevonását kezdeményezi a gyógyítás folyamatába.

Az egészségpszichológussal folytatott munka célja a fájdalomélmény csökkentése. Az együttes munka megkezdéséhez fontos megérteni, hogy a fájdalom összetett jelenség, hatással van a lelki egészségre is, ezért a kezelése sem lehet egyoldalú.  A hangsúly azon van, hogy ezekben az esetekben az orvos és az egészségpszichológus közösen dolgozik a fájdalom és vele a fájdalomélmény csökkentéséért, szakmai protokolljaiknak megfelelően más-más módszerrel igyekszik segíteni.

Fontos, hogy a szakember a páciens fájdalmának, szenvedésének mértékét sosem kérdőjelezheti meg, hiszen az valós! A szenvedés elismerése a közös munka alapja

Visszaszerezni a kontrollt

Az egészségpszichológiai munkát azzal kezdjük, hogy a tehetetlenségélmény csökkentésén dolgozunk, és visszaadjuk a páciensnek a betegség feletti kontroll érzetét. Igyekszünk kimozdítani beszűkült állapotából, amelyben csak a betegségre és a fájdalomra tud koncentrálni; különböző módszerek, például mindfulness és relaxációs technikák elsajátítására ösztönözzük őket. Segítségükkel a páciens megtanulhatja hatékonyabban menedzselni a fájdalomérzést, és megtapasztalja, miként tud hatást gyakorolni a testi feszültségre. A folyamatban hosszabb távon a psychotherapy nyújthat támogatást: alkalmazásával feltárhatók azok a korábbi konfliktusok, visszatérő minták, amelyek hatással vannak a fájdalomélményre.

Fontos tudni, hogy a pszichológiai támogatás nem ígéri a fájdalom megszüntetését, viszont a megfelelő technikák elsajátítása révén sikeresebb  megküzdéshez, jobb életminőséghez segítheti hozzá a pácienst. A folyamat időigényesebb a hagyományos orvosi kezeléseknél, azonban az eredmény tartós lehet, és érdemben növelheti a fizikai kezelések hatékonyságát.

I like it, I share it

Facebook
LinkedIn
Twitter
WhatsApp
Email

Making appointments

Egyes ellátásainkhoz időpont-egyeztetés szükséges (közvetlen bejelentkezés nem lehetséges). Kérjük, kattintson a gombra, és küldje el elérhetőségeit. Ezt követően telefonon vagy e-mailben felvesszük Önnel a kapcsolatot.

Related practices

BLOG - PsyhcoLogic

Articles, podcasts

On our PsychoLogic site, you can listen to podcasts and read articles and blogs on topics that we hope will be of interest to you.

Comments are disabled.