A gyerekpszichoterápia célja a gyermek fejlődését akadályozó tényezők elhárítása, a fejlődési lehetőségek helyreállítása. Cél, hogy a gyermek és a szülei/gondozói közti kapcsolatban minőségi változás történjen, felszínre kerüljenek a kapcsolatukban rejlő erőforrások, növekedjen mind a gyerek, mind a szülők kompetencia-érzete. Olyan készségekhez jussanak, amelyek hosszú távon segítséget tudnak majd adni a problémák megoldásához.

Kisgyerekkorban gyakori az elválási nehézség a szülőtől, az alvászavar, étkezési zavarok, szobatisztaság kialakulásával kapcsolatos tünetek, körömrágás, hajtépkedés, pszichés eredetű testi tünetek (enurezis, enkoprezis, hasfájás, ekcéma, asztma, allergia stb.) Megjelenhet agresszív viselkedés, beilleszkedési nehézség, kommunikációval kapcsolatos nehézség (beszéd elutasítása idegen környezetben, dadogás).

A kisiskoláskor és kiskamaszkor jellegzetes tünete a magatartászavar, a beilleszkedési és tanulási nehézség, a kortárs kapcsolatok zavara, pszichés eredetű testi tünetek közül az evés- és alvászavarok, tik, dadogás.

A gyerekterápia a gyermek legtermészetesebb nyelvén, a játékon keresztül történik. A modern analitikusan orientált gyerekterápia jellemzője a kapcsolati hangsúly, ami azt jelenti, hogy személyiségünk fejlődése, önmagunk megismerése a másik által, a másik személlyel való kapcsolatban, az élmények, gondolatok, érzések megosztásán keresztül valósul meg. Biztonságos, kiszámítható kapcsolat csak rendszeres találkozásokon keresztül tud kialakulni. A szülőkkel való kapcsolat szintén elengedhetetlen része a gyermekekkel folytatott terápiának, hiszen a gyerek fejlődése a környezetével való kapcsolatban, attól való függésben történik, így a gyerek viselkedésének változása sem képzelhető el a környezet támogató hozzáállása és változási motivációja nélkül. Ezért is nélkülözhetetlen a szülők elköteleződése a terápia mellett.