Fájdalommentes vérvétel gyermekeknek

Legyen szó akár csak egy ambulánsan elvégezhető vérvételről, a felkészítés és a fájdalomcsillapítás, egészségügyi intézményként kötelességünk.

Reményeink szerint az alábbi információkkal csökkenteni tudjuk az aggodalmakat.

Szeretnénk elérni, hogy a lehetőségekhez képest pozitív tapasztalatokkal távozhassanak. A vizsgálat, a vérvétel a lehető legkevesebb kellemetlenséget jelentse, és egy szükséges következő beavatkozás már könnyebben kivitelezhető legyen a gyermeküknél.

A fájdalom és félelem csökkenthető

A fájdalom egy szubjektív élmény, amit sok tényező befolyásol. pl. egy-egy korábbi kellemetlen tapasztalat is kihat az aktuális kezelésre, így több segítségre szorulhatnak azok a gyermekek, családok, akik először esnek át egy beavatkozáson, de azok is, akik nehéz emlékeket őriznek magukban.

A vérvétel szorongást keltő helyzetet jelenthet mind a gyermek, mind a szülők számára.

Nagy valószínűséggel kimondhatjuk, hogy mindannyiuk számára szorongáscsökkentő hatású lehet az, ha tudjuk, hogy mi fog történni velünk, és úgy élhetjük meg a helyzetet, hogy tehetünk valami jobbat is annál, minthogy tehetetlenül várjuk az ismeretlen vagy félelmetesnek elképzelt esemény bekövetkeztét.

Mindenkinek hasznos, ha a beavatkozásra fel tud készülni, illetve ha fel lehet rá készíteni a gyereket. Olykor a szülő kellemetlen kórházi élménye éled fel akkor, amikor a gyermeke kerül valamilyen hasonló helyzetbe.

A feléledő emlék hatása alatt talán a gyermekünk megnyugtatása is nehezebbé válik, hiszen önmaguk is megnyugtatásra szorulnánk. Ahogy a tapasztalat is sokszor mutatja: nyugodt szülő – nyugodt gyerek!

A szorongás oldása céljából a gyerek számára elhangozhatnak megnyugtató, bíztató mondatok: “Nem történik semmi olyan, ami ne lenne nagyon fontos az egészséged szempontjából!”, “Anyukád segít, hogy ezt meg tudd csinálni.”

Segítséget jelent a gyereknek az is, ha hitelesítjük az érzését, hogy mások is így szoktak ilyenkor érezni, és megköszönhetjük neki, hogy megosztotta velünk az aggodalmát.

Mivel nyugathatjuk a gyermeket szülőként, amikor fél a vérvételtől?

Minden körültekintés ellenére is előfordulhat, hogy egy gyerek sírással reagál a beavatkozásra. Kicsi gyerekeknél a vérvétel nem is mindig olyan egyszerű eljárás nehezebben szúrható vénáik miatt.

A gyerekek tiltakozhatnak a vérvételtől – ilyenkor segítség lehet az, ha megfogalmazzuk az érzését és feladatát:

„Tudom, hogy nem szeretnéd a szurit, de ezt mindenképp meg kell csinálni, mert fontos az egészséged szempontjából.”

“Fontos az is, hogy egy kicsit nyugalomban tudj maradni és mi segíteni fogunk neked ebben a feladatodban.”

A „ne sírj” felszólítás helyett inkább mondjuk azt, hogy „ez nehéz volt” és büszkék vagyunk rá, mert bizonyára található lesz egy olyan momentum a gyerek viselkedésében, ami pozitívumként kiemelhető (pl.: ügyesen bemutatkozott, mélyet lélegzett, fegyelmezetten tartotta magát, elfújta a fájdalmat… stb.)

A fájdalom minimalizálásához járul hozzá, ha a gyereket tájékoztatjuk a folyamatról, a közben megtapasztalható érzésekről úgy, hogy a negatív fókusz helyett semleges, vagy pozitív fókuszt keresünk. Az „ez fájni fog” vagy „ez nem fog fájni” típusú mondatok helyett ajánlottabb azt mondani, hogy „ez olyasmi érzés lesz, mint .….”.

“A vesznek egy kis vért” helyett „a nővér először letörli a karodat, érezni fogsz egy hűvös alkoholos vattát, azután…Lépésről lépésre elmondjuk gyerekbarát megfogalmazásban az egymás utáni történéseket. A folyamat közben előforduló testi érzetek leírására pl. jó megfogalmazás, hogy pl. „néhány gyerek ilyenkor hűvös érzésről számolt be”. Ha a folyamat hosszáról szeretnénk a gyereket tájékoztatni, akkor érdemes azt mondani, hogy ”a történés rövidebb lesz, mint …. (egy ismerős rajzfilm, fogmosás, stb.)

A folyamat végén pedig megkérhetjük a gyereket arra, hogy 1,2,3 kimondása után fújja el azt a rossz érzést a testéből, amit átélt.

A beavatkozás lépései gyermekbarát megfogalmazásban:

Felkennek egy helyi érzéstelenítőt és várnak fél órát (EMLA vagy Li-Pri krém).
„Először bekrémezem a kezedet és lefedem a krémes területet. Egy kis idő múlva azon a helyen már nem fogsz fájdalmat érezni.”

Leveszik a helyi érzéstelenítőt (EMLA vagy Li-Pri krém).
„Letörlöm a krémes érzéstelenítőt a bőrödről.”

Kis érszorítót helyeznek fel a karra.
„Egy gumit fogok a karodra tenni, és meghúzom szorosabban, hogy jobban megjelenjenek az erek a karhajlatban.”

A bőrfelület sterilizálása.
„Megtisztítom a karodat/kezedet, közben kicsi hűvöset fogsz érezni.”

(Pillangó)tűt helyeznek a bőr alá, a vénába.
„Egy picurka tűt helyezek a bőrödbe/kezedbe, de ezt egyáltalán nem fogod ezek után érezni.”

A vért kémcsőbe gyűjtik.
„Veszek tőled egy kis vért ezekbe a kémcsövekbe.”

Leveszik az érszorítót.
„Leveszem a gumiszalagot.”

Eltávolítják a tűt, leragasztják a sebet.
„Kiveszem a kis tűt és kapsz rá egy sebtapaszt.”

További lehetőségek a fájdalom csillapítására

Vannak további lehetőségek a beavatkozás során átélhető fájdalom csökkentésére. A folyamatleírásban már említett EMLA gél, vagy Li-Pri krém kb. fél óra hatóidő után a tűszúrás kellemetlen élményét megszűnteti. A fájdalom kapu-elméletére alapozóan a szúrás helye fölé helyezett Buzzy keltette rezgés a bőrön – amit a gyerek előtte kipróbálhat – segíti a fájdalomcsökkentést, amit még fokozni lehet egy lehűtött gél karra helyezésével. A kis szerkezet kitalálói elterelő játékos feladatról is gondoskodtak.

A Buzzy, valamint mesekönyv, kaleidoszkóp, papírforgó, szülő telefonjáról videó nézése fájdalomcsökkentő illetve figyelem elterelő lehetőségek közüli választás felajánlásával is a kontroll visszaszerzését támogathatjuk a gyereknél. Ha a kontrollja megőrzése érdekében megfogalmaz valamilyen kérést a gyerek, akkor annak tiszteletben tartása bizalom növelő mind a szülők, mind az intézmény személyzete felé.

Sokat segíthet a beavatkozások során a kényelmi pozíciók használata (a gyerek és a segítségére bent tartózkodó szülő a gyerek életkorához és igényeihez alkalmazkodva választja ki a legkényelmesebb helyzetet).

Egy kis műanyag rugó segítségével könnyen elmagyarázható a nagyobbacska gyerekeknek, hogy milyen az, amikor a légzés visszatartásával megfeszíti magát és nehezebben, fájdalmasabban szúrható meg, és milyen könnyebbség az, ha el tudja lazítani az izmait, és az izomlazulást még a légzésével is meg tudja támogatni

Vannak olyan gyerekek, felnőttek, akiknek az segít, ha a nővér mozdulatait figyelhetik, aki a beavatkozás lépéseit előre közli és megnyugtató, határozott hangjával biztonságot sugároz. Ha könnyebben kapcsolatba lépő a gyerek, akkor a nővér beszélgetést kezdeményezhet a megnyugtatás és az oldott légkör megteremtésére (megdicséri a ruháját, játékát). Lehet figyelemelterelés céljából beszélgetni, mesélni az óvodában, iskolában történtekről vagy valamilyen közelgő eseményről.

Ha egy gyerek láthatóan tiltakozik, akkor lehet közvetetten informálni őt úgy, hogy a szülőnek mondjuk az információt oly módon, hogy a gyereknek se legyen félelemkeltő (Tudom, hogy nem szeretnél most itt lenni, de anyukádnak el kell mondanom mindazt,…” ).

Más gyerekeknek kifejezetten az segít, ha nem látják mi történik, és egy nagyobb mesekönyvvel, játékos feladattal zajlik a figyelemelterelés, a kellemetlen látvány kitakarása. Jól jön ilyenkor egy buborékfúvó, kaleidoszkóp, papírforgó, vagy a kedvenc, vigasztaló plüss átölelése.

A beavatkozás elvégzése valójában maga a siker

A beavatkozás végén elhangzó bíztatás (Ó, már ezen is túl vagy!) és a testben megélt rossz érzés elfújása egy mély belégzés után, felszabadító hatású a gyerekek számára.

A sajnálat kifejezését vagy a megszúrás miatti bocsánatkérést ezzel szemben kerüljük el, mert azzal valami negatívat közvetítenénk a beavatkozásról – nem tévedtünk, nem hibáztunk azzal, amit csináltunk, minden egyes lépésünk a gyermek egészsége érdekében történt meg.

Minden gyermek számára fontos élmény, hogy szülei megértik az érzéseit, és azok kifejezésére, kimondására lehetőséget is teremtenek. Érdemes a végén rákérdezni arra, hogy milyen volt számára a helyzet – a negatív érzések elfogadása, megértése megkönnyebbítő a gyerek számára. Segítséget nyújthat akár az előkészítés céljára, akár az átélt élmények feldolgozására az orvosos szerepjáték.

Györgyi Kovács
Klinikai szakpszichológus

(A cikk VERENA DEL VALLE MATTSSON  CHILD LIFE SPECIALIST  Budapesten 2017. május 20-21-én tartott workshopján elhangzottak felhasználásával készült.)