ARFID – az új evészavar

Ha szülőként úgy érezzük, a gyermekünk válogatóssága túlmutat azon, ami még a normál fejlődésmenetbe illeszkedik, nagyon kevés ételt fogad el, és nem hajlandó megkóstolni újakat, akkor elképzelhető, hogy a rövidített szakmai nevén ARFID-dal állunk szemben, amely elkerülő korlátozó táplálékbeviteli zavart jelent. Ha a megszokott praktikák: például sokféle étel kínálgatása, vagy az elérhetővé tett különféle ételek, amelyeket reményeink szerint előbb-utóbb majd megkóstol, vagy „az óvodában, iskolában többféle ételt megeszik, mint otthon” változat nem működnek, az szintén utalhat az említett táplálkozási zavarra. Cikkünkben arra helyezzük a hangsúlyt, mit tehet ekkor a szülő, hogyan segíthetünk ezen a helyzeten? Demetrovics Orsolya írása.

ARFID-az új diagnózis mozaik szava

Az ARFID az angol Avoidant Restrictive Food Intake Disorder szavakból származó mozaikszó, amit magyarul elkerülő korlátozó táplálékbeviteli zavarnak nevezünk. A diagnózis 2013-ban került bele a DSM-5-be, ami a mentális betegségek nemzetközi diagnosztikai és statisztikai kézikönyve.

A diagnózis tehát viszonylag új, és ennek következtében elég keveset tudunk a betegségről. Amit tudni lehet, az az, hogy a többi evészavarhoz hasonlóan ennek kialakulása is multifaktoriális, több okra vezethető vissza. Bármilyen életkorban kialakulhat, de leggyakrabban 0-4 éves kor között jelentkezik először. Más evészavarokhoz képest nagyobb a fiúk aránya, és nagyobb valószínűséggel társul hozzá egyéb pszichiátriai betegség, leggyakrabban szorongás, autizmus spektrum zavar és ADHD. Más evészavaroktól eltérően azonban nincs jelen testképzavar, tehát a páciens nem azért nem eszik, mert kövérnek gondolja magát. Három fő típusát különböztetjük meg, attól függően, hogy mi okozza a legnagyobb problémát a páciensnek.

Az első típus esetén az ételek állaga, színe, íze, szaga alapján utasít el bizonyos ételeket a gyermek. Ezt sokszor nevezik „bézs diétának” is, mivel a leggyakoribb az, hogy a gyermek szinte csak bézs színű ételeket fogyaszt (keksz, üres tészta, kenyérfélék).

A második típusba tartoznak azok, akik számára az étkezés, ételek nem fontosak, mindig is nagyon keveset ettek, különösebben nem érdekli őket az evés.

A harmadik típus esetén az evés valamilyen negatív eseménnyel kapcsolódott össze (például hányás, hányinger, fulladás, allergiás reakció), és emiatt fél megenni bizonyos típusú ételeket.

Booking an appointment

Foglaljon időpontot online! Naptárunkban kiválaszthatja az Ön számára megfelelő időpontot.

Tisztelettel kérjük kedves pácienseinket, hogy a rendelésre a foglalt időpont előtt legalább 5 perccel érkezzenek meg! Szíves együttműködésüket előre is köszönjük!

BOOK AN APPOINTMENT

Diagnosztizálás, ARFID kezelése

A betegség nagy pszichés stresszt jelent a páciens és a családja számára is, hiszen szülőként nagyon nehéz megélni azt, hogy nem tudjuk a gyermekünket megfelelően táplálni. A zavar diagnosztizálása és kezelése is csapatmunka, hiszen nem csak az evési magatartással, hanem a megfelelő tápanyag- és energiabevitellel, a háttérben levő esetleges betegségekkel, érzékenységekkel és a pszichés megsegítéssel is foglalkozni kell. Gyermekek esetén nagyon fontos a páciens orvosi kivizsgálása, a testi, szervi okok kizárása miatt, és a gyermek általános állapotának felmérése érdekében. Attól függően, hogy mely típusba tartozik, lehetőség van az evési magatartásán is módosítani, ez azonban a legtöbb esetben hosszadalmas folyamat, sok szakember együttműködésével.

A nemzetközi szakirodalom alapján 10 éves kor fölötti gyerekek esetén a dokumentáltan leghatékonyabb módszer a kognitív viselkedésterápia. A kisebbek számára is vannak módszerek, például a viselkedésterápia, ahol először játékos formában ismerkedik az új étellel a gyermek, és magát a megkóstolást hosszú előkészítő fázis előzi meg. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a család bevonása a terápiába minden esetben fontos, és természetesen a gyermek együttműködése szintén elengedhetetlen. A kezelésnek mindig személyre szabottnak kell lennie, tekintettel arra, hogy a betegség lefolyása minden esetben egyedi.

A tapasztalatok alapján az edukatív, és az önsegítő szülőcsoportok is hatékonyak tudnak lenni a betegséggel járó pszichés megterhelés enyhítésében. Ezekben a szakember által adott információk és útmutatás segítik a szülőket abban, hogy a mindennapokat könnyebben átvészeljék, illetve egymás tapasztalataiból is sokat tanulhatnak, erőt meríthetnek.

Demetrovics Orsolya
Gyermek -és ifjúsági klinikai szakpszichológus

A cikkhez felhasznált szakirodalom: