ARFID – a régi-új evészavar

Ha szülőként úgy érezzük, gyermekünk válogatóssága túlmutat azon, ami még a normál fejlődésmenetbe illeszkedik, nagyon kevés ételt fogad el, és nem hajlandó megkóstolni újakat, elképzelhető, hogy ARFID-dal állunk szemben, ami elkerülő-korlátozó táplálékbeviteli zavart jelent. Mit tehet ilyenkor a szülő? Demetrovics Orsolya írása.

Ha a megszokott praktikák, például az ételek kínálgatása vagy a menü bővítése annak reményében, hogy a vonakodó gyermek előbb-utóbb rákap az evésre, nem működik, illetve „az óvodában, iskolában bezzeg mindent megeszik, csak itthon válogat” nem szolgál kellő magyarázattal, ARFID evészavarra gyanakodhatunk, amelynek kivizsgálását és kezelését célszerű azonnal megkezdeni. No de mi az ARFID jelentése?

Egy új diagnózis mozaikszava

Az ARFID az Avoidant Restrictive Food Intake Disorder angol kifejezésből képzett mozaikszó, magyarra elkerülő-korlátozó táplálékbeviteli zavarnak fordítjuk. Viszonylag új diagnózisról van szó, 2013-ban került be a mentális betegségek nemzetközi diagnosztikai és statisztikai kézikönyvébe, a DSM-5-be.

A diagnózis tehát viszonylag új, de egyre többet tudunk a betegségről. Kifejlődése, a többi evészavarhoz hasonlóan, több okra vezethető vissza. Bármilyen életkorban kialakulhat, de leggyakrabban 0–4 éves kor között jelentkezik először. Más evészavarokhoz képest a fiúk aránya az ARFID-ban érintettek között nagyobb, és az állapothoz nagyobb valószínűséggel társul hozzá pszichiátriai társbetegség, leggyakrabban szorongás, autizmus-spektrumzavar vagy ADHD. Más evészavaroktól eltérően ugyanakkor az ARFID-ban nincs jelen a testképzavar, más szóval a páciens nem azért nem eszik, mert kövérnek gondolja magát, fogyókúrázna.

Az ARFID-nak három fő típusát különböztetjük meg attól függően, hogy mi okozza a legnagyobb problémát a páciensnek.

A gyermek az ételek állaga, színe, íze, szaga alapján utasít el bizonyos ételeket. Ezt sokszor nevezik „bézs diétának” is, mert gyakori, hogy a gyermek szinte csak bézs színű ételeket fogyaszt (keksz, üres tészta, kenyérfélék).
A második típusba tartozó érintettek számára az étkezés, az ételek nem fontosak. Mindig is nagyon keveset ettek, különösebben nem érdekli őket a táplálkozás.
A harmadik típusnál az evés valamilyen negatív élménnyel kapcsolódott össze (például hányás, hányinger, fulladás, allergiás reakció), és emiatt a gyermek fél megenni bizonyos típusú ételeket.

Miért fontos hamar foglalkozni vele?

A betegség nagy pszichés stresszt jelent a páciens és a családja számára is, hiszen szülőként nagyon nehéz megélni azt, hogy gyermekünket nem tudjuk megfelelően táplálni. Ha az evés körüli kilátástalan huzavona állandósul, és az ARFID-ban való érintettség nyilvánvaló vagy valószínűsíthető, nem érdemes homokba dugni a fejünket („majd úgyis elmúlik magától!”), hanem olyan szakemberekhez, szakintézményhez kell fordulni, amely felkészült arra, hogy az ARFID-os gyermeket diagnosztizálja, és számára – valamint családja számára – a legmegfelelőbb kezelést biztosítsa.

Mi a megfelelő ARFID-terápia?

Véssük eszünkbe: a gyermekek nem egyformák! Az ARFID-nak tipikus, de egymástól eltérő arcai vannak, a terápiás javaslatnak is ehhez kell igazodnia.

A betegségnek már a kivizsgálása is csapatmunka, hiszen nem elég az evési magatartással foglalkozni, hanem a tápanyag- és energiabevitelt, a háttérben levő esetleges testi betegségeket, érzékenységeket is fel kell térképezni. Nagyon fontos tehát a gyermek orvosi kivizsgálása, amellyel fel lehet mérni a páciens általános állapotát, és ki lehet zárni a táplálkozászavar feltételezhető szervi okait.

Attól függően, hogy melyik ARFID-típusba tartozik, lehetőség van a gyermek evési magatartásán is módosítani, ez azonban hosszabb folyamat, amelyben a páciens családja mellett rendszerint több szakember is szerepet kap.

A nemzetközi szakirodalom alapján 8-10 éves kor fölött a leghatékonyabb módszer a kognitív viselkedésterápia. Viselkedésterápia kisebbek esetében is alkalmazható; ilyenkor először játékos formában ismerkedik az új étellel a gyermek, magát a kóstolást rövidebb-hosszabb előkészítő fázis előzi meg.

A pszichés támogatásban az edukatív és az önsegítő szülőcsoportok is hatékonyak tudnak lenni, ha a betegséggel járó pszichés megterhelés enyhítése a cél. A csoportmunka során a szakember által adott információk és útmutatás segíti a szülőt abban, hogy a mindennapokat könnyebben átvészelje, emellett a sorstárak tapasztalataiból is sokat lehet tanulni, erőt lehet meríteni.

A cikket írta:
Demetrovics Orsolya
gyermek- és ifjúsági klinikai szakpszichológus, családterapeuta

Ajánlott angol nyelvű szakirodalom:
https://theconversation.com/amp/arfid-the-eating-disorder-that-makes-people-fear-food-152126
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC6281436/
https://link.springer.com/article/10.1007/s40519-022-01415-5
https://www.eatingdisordertherapyla.com/arfid-parent-support-group/
https://www.eatingdisordertherapyla.com/supporting-your-loved-one-with-arfid/#more-3127
https://icd.who.int/browse11/l-m/en#/http%3a%2f%2fid.who.int%2ficd%2fentity%2f1242188600
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC9100178/

I like it, I share it

Making appointments

Egyes ellátásainkhoz időpont-egyeztetés szükséges (közvetlen bejelentkezés nem lehetséges). Kérjük, kattintson a gombra,
és küldje el elérhetőségeit számunka.
Ezt követően telefonon vagy e-mailben felvesszük Önnel a kapcsolatot.

MAKE AN APPOINTMENT