Rendelőnk Fájdalom ambulancia szakrendelésének profilvezető idegsebésze sok éven át profi kosárlabdázó szeretett volna lenni, egyetlen nap sem telt el számára edzés nélkül. Végigjárta az összes korosztályos válogatott szintet, hosszú ideig bravúros sportkarrierről álmodott. Végül idegsebész, gerincsebész és a fájdalomcsillapítás specialistája lett, így ezen a téren törekszik arra nap mint nap, hogy túlszárnyalja saját teljesítményét.
Ahogy körvonalazódott előtte, hogy mivel jár egy élsportoló élete, s hogy elég egyetlen sérülés ahhoz, hogy keresztbe húzza egy élet munkáját, egyre kevésbé vágyott arra, hogy profi kosárlabdázó legyen. „A másik, ami eltántorított a versenysporttól, az az, hogy ezen a szinten háttérbe szorul a mozgás és a csapatjáték öröme, helyette pedig egészen más szempontok válnak fontossá” – emlékszik vissza Dr. Nagy Máté, aki ezt a felismerést követően már nem a jól irányzott ziccerekre hajtott, hanem azért tett egyre komolyabb erőfeszítéseket, hogy orvos lehessen.
Csak a legjobbal éri be
Egy rövid ideig próbált ugyan a kosárpályán és az orvosi egyetemen is helytállni, de be kellett látnia, hogy ha a maximumot akarta kihozni magából – márpedig Mátét olyan fából faragták, hogy folyamatosan erre törekedjen -, akkor választania kellett. Így döntött végül az orvosi pálya mellett, amiért ma rendkívül sokan hálásak neki, hiszen megszámlálhatatlanul sok életmentő műtétet hajtott végre, és a fájdalom terápia specialistájaként sokakat szabadított meg a hosszú ideje fennálló, már-már elviselhetetlen testi kínoktól.
„Az orvosi egyetem alatt abbahagytam a mindennapos kosárlabdát, de azért teljesen nem szakadtam el tőle: volt olyan időszak, amikor az egyetem kosáredzőjeként hódoltam ennek a szenvedélynek, de ahogy egyre többet tanultam és dolgoztam, már erre a heti pár alkalomra sem maradt időm. Több hónapnyi kihagyás után épp most vettem magamnak egy kosárlabdát, amivel már össze is hoztam néhány igazán látványos bedobást” – meséli nevetve.
„Kisebb koromban minden nap órákat buszoztam azért, hogy eljussak a kosáredzésekre, majd haza, amikor pedig Pécsre költöztem, a csapatom kibérelt egy csarnokot a házunktól 500 méterre.”
Kanyargós út vezetett az idegsebészetig
Azt már az egyetem alatt tudta, hogy a szakterületek közül a sebészet lesz számára az igazi, az azonban nem körvonalazódott pontosan, hogy azon belül melyik speciális ágat válassza: „Felírtam egy listára a lehetséges opciókat, és már az első évben belevetettem magam a szívsebészet rejtelmeibe. Az intézetet akkor Papp professzor vezette, és már elsőéves medikusként lehetőséget adott arra, hogy sokat tanuljak az ott zajló munkáról. Életre szóló élmény volt, amikor Szuromi Péter szívsebésznek köszönhetően részt vehettem egy komolyabb műtéten, és a kezembe foghattam egy élő ember dobogó szívét… Akkor engem is elfogott a vágy, hogy szívsebész legyek, így több éven át asszisztáltam az operációk során, és sok energiát fektettem abba is, hogy kutatásokban vegyek részt. Bár szenvedélyesen szerettem a szívsebészetet, egy idő után mégis azt éreztem, hogy nem ez a nekem való irány.”
Negyedévesen az ortopédia tantárgy bűvkörébe került, azon belül is a gerincsebészet ragadta magával leginkább: „Mindent megtettem azért, hogy belelássak, milyen egy ortopédus élete. Először Illés Tamás professzor úr tudományos diákkörös hallgatója voltam, majd sokszor megfordultam az Országos Gerincgyógyászati Központban is. A gerincsebészet ortopédiai oldalát meg már csak egy lépés választja el az idegsebészettől. A célom az volt, hogy mire kezembe kapom az orvosi diplomámat, rátaláljak arra a szakirányra, amit teljes szívvel szeretek, mert olyan hivatásra vágytam, ami egy életen át inspirál. Így találtunk egymásra az idegsebészettel.”
„Az idegsebészetnél izgalmasabb szakterületet nem tudnék magamnak elképzelni: elképesztően gyorsan fejlődik, innovatív és végtelenül sokszínű. Az, hogy ez a munka rendkívül felelősségteljes, engem mindig is inspirált.”
Minden műtét lenyűgözi
Munkája során sok esetben életmentést vagy életet meghatározó funkciók mentését végzi, például, hogy a páciens elkerülje a bénulást, megtartsa a munkaképességét vagy nagy fájdalommal küzdő betegek kínjait enyhíti, illetve szűnteti meg. „A hozzám kerülő páciensek többségének komoly egészségügyi problémája van, ezért minden beavatkozást nagyra becsülök, legyen szó akár egy jól irányzott fájdalomcsillapító injekció beadásáról, vagy egy heroikus küzdelemmel végrehajtott, tíz órán át tartó operációról. Semmihez sem fogható érzés számomra, amikor a betegek visszajönnek a kontrollvizsgálatra, és látom, hogy a szó szoros értelmében véve sikerült megváltoztatni az életüket. Pár napja újra találkoztam például egy életveszélyes agyvérzésen átesett fiatal betegemmel, akinél 3 hónappal ezelőtt az ominózus ügyeletben még az is kérdéses volt, hogy megoperáljuk-e egyáltalán, mert annyira kevés esélye volt túlélésre. A műtétre sor került és teljesen komplikáció-mentesen zajlott, a kontrollon pedig egy életerős, egészséges férfival foghattam kezet” – osztja meg Máté, aki a mindennapi nehéz esetek után rengeteg energiát merít ezekből a találkozásokból.
Unalomról szó sem lehet!
A lélegzetelállító műtétek között a feleségével, Lizával töltött idő jelenti számára a legnagyobb feltöltődést: „Ő is az egészségügyben dolgozik, így otthon is sokat beszélgetünk az izgalmasabb esetekről, ez mindkettőnket kikapcsol. A rengeteg munka és a kevés szabadidő miatt odafigyelünk arra, hogyha adódik egy szabad hétvégénk, akkor azt aktív kikapcsolódással töltsük, és egyetlen pillanatunk se teljen egyhangúan, haszontalanul. Nagyon szeretünk utazni, ha nem a világot járjuk, akkor a családjainkat látogatjuk meg Törökbálinton és Dunaújvárosban.”
Ha a mostaninál több ideje lenne, akkor azt kosarazással és motorozással töltené. Szerinte Pécs – a sok szerpentinnel – igazi motoros paradicsom, amiből ő is igyekszik kivenni a részét: „Ha az időjárás engedi, motorral járok dolgozni – hiába érek be három perc alatt a klinikára, minden kanyar igazi kikapcsolódás. Azt persze fontos hozzátennem, hogy a motorozás önmérsékletet kíván! Csúnya vége lehet annak, ha egy motoros elveszíti a kontrollt” – mondja határozottan Nagy Máté doktor, akinek az intelmét érdemes megfogadni.
Bagaméri Viki
