PszichoLogic

Cikkek, hírek, bejegyzések

ARFID – az új evészavar

Ha szülőként úgy érezzük, a gyermekünk válogatóssága túlmutat azon, ami még a normál fejlődésmenetbe illeszkedik, nagyon kevés ételt fogad el, és nem hajlandó megkóstolni újakat, akkor elképzelhető, hogy a rövidített szakmai nevén ARFID-dal állunk szemben, amely elkerülő korlátozó táplálékbeviteli zavart jelent. Ha a megszokott praktikák: például sokféle étel kínálgatása, vagy az elérhetővé tett különféle ételek, amelyeket reményeink szerint előbb-utóbb majd megkóstol, vagy „az óvodában, iskolában többféle ételt megeszik, mint otthon” változat nem működnek, az szintén utalhat az említett táplálkozási zavarra. Cikkünkben arra helyezzük a hangsúlyt, mit tehet ekkor a szülő, hogyan segíthetünk ezen a helyzeten? Demetrovics Orsolya írása.

ARFID-az új diagnózis mozaik szava

Az ARFID az angol Avoidant Restrictive Food Intake Disorder szavakból származó mozaikszó, amit magyarul elkerülő korlátozó táplálékbeviteli zavarnak nevezünk. A diagnózis 2013-ban került bele a DSM-5-be, ami a mentális betegségek nemzetközi diagnosztikai és statisztikai kézikönyve.

A diagnózis tehát viszonylag új, és ennek következtében elég keveset tudunk a betegségről. Amit tudni lehet, az az, hogy a többi evészavarhoz hasonlóan ennek kialakulása is multifaktoriális, több okra vezethető vissza. Bármilyen életkorban kialakulhat, de leggyakrabban 0-4 éves kor között jelentkezik először. Más evészavarokhoz képest nagyobb a fiúk aránya, és nagyobb valószínűséggel társul hozzá egyéb pszichiátriai betegség, leggyakrabban szorongás, autizmus spektrum zavar és ADHD. Más evészavaroktól eltérően azonban nincs jelen testképzavar, tehát a páciens nem azért nem eszik, mert kövérnek gondolja magát. Három fő típusát különböztetjük meg, attól függően, hogy mi okozza a legnagyobb problémát a páciensnek.

Az első típus esetén az ételek állaga, színe, íze, szaga alapján utasít el bizonyos ételeket a gyermek. Ezt sokszor nevezik „bézs diétának” is, mivel a leggyakoribb az, hogy a gyermek szinte csak bézs színű ételeket fogyaszt (keksz, üres tészta, kenyérfélék).

A második típusba tartoznak azok, akik számára az étkezés, ételek nem fontosak, mindig is nagyon keveset ettek, különösebben nem érdekli őket az evés.

A harmadik típus esetén az evés valamilyen negatív eseménnyel kapcsolódott össze (például hányás, hányinger, fulladás, allergiás reakció), és emiatt fél megenni bizonyos típusú ételeket.

arfid evészavar

Diagnosztizálás, kezelés

A betegség nagy pszichés stresszt jelent a páciens és a családja számára is, hiszen szülőként nagyon nehéz megélni azt, hogy nem tudjuk a gyermekünket megfelelően táplálni. A zavar diagnosztizálása és kezelése is csapatmunka, hiszen nem csak az evési magatartással, hanem a megfelelő tápanyag- és energiabevitellel, a háttérben levő esetleges betegségekkel, érzékenységekkel és a pszichés megsegítéssel is foglalkozni kell. Gyermekek esetén nagyon fontos a páciens orvosi kivizsgálása, a testi, szervi okok kizárása miatt, és a gyermek általános állapotának felmérése érdekében. Attól függően, hogy mely típusba tartozik, lehetőség van az evési magatartásán is módosítani, ez azonban a legtöbb esetben hosszadalmas folyamat, sok szakember együttműködésével.

A nemzetközi szakirodalom alapján 10 éves kor fölötti gyerekek esetén a dokumentáltan leghatékonyabb módszer a kognitív viselkedésterápia. A kisebbek számára is vannak módszerek, például a viselkedésterápia, ahol először játékos formában ismerkedik az új étellel a gyermek, és magát a megkóstolást hosszú előkészítő fázis előzi meg. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a család bevonása a terápiába minden esetben fontos, és természetesen a gyermek együttműködése szintén elengedhetetlen. A kezelésnek mindig személyre szabottnak kell lennie, tekintettel arra, hogy a betegség lefolyása minden esetben egyedi.

A tapasztalatok alapján az edukatív, és az önsegítő szülőcsoportok is hatékonyak tudnak lenni a betegséggel járó pszichés megterhelés enyhítésében. Ezekben a szakember által adott információk és útmutatás segítik a szülőket abban, hogy a mindennapokat könnyebben átvészeljék, illetve egymás tapasztalataiból is sokat tanulhatnak, erőt meríthetnek.

Demetrovics Orsolya
Gyermek -és ifjúsági klinikai szakpszichológus

A cikkhez felhasznált szakirodalom:

ADHD-val a mindennapokban

Élő Facebook-beszélgetés május 9-én 17.30-tól. Csatlakozzon hozzánk élőben! Regisztráljon e-mailen: panorama@panoramaklinika.hu Az ADHD az egyik leggyakoribb gyermek- és serdülőkori viselkedési zavar. Dr. Baracskai Mónika gyermek- és ifjúságpszichiáter 16 évnyi svédországi tapasztalatot hozott haza Magyarországra: klinikánkon az érintett gyermekekkel és szüleikkel foglalkozik. KÉRDEZZENEK – VÁLASZOLUNK! Facebook eseményünk itt érhető el: https://www.facebook.com/events/354328100952692 Csatlakozzon hozzánk élőben!   Az élő Facebook-beszélgetésben […]

Tovább

Dolgos utcai rendelőnkkel épületen belül költözünk

Tisztelt Pácienseink! Tájékoztatjuk Önöket, hogy azok a pszichoterápiák (egyéni és csoportos ülések), amelyeknek eddig a 1126 Budapest, Dolgos utca 2., 2. lépcsőház 1. emeletén található rendelőnk biztosított helyszínt, 2024. április 2-ától épületen belül a Dolgos utca 2. 1/A címre költöznek. A magasföldszinti helyiségek bejárata a Dolgos utca sarkán, a Brassai Sámuel utca csatlakozásánál található. Szeretettel […]

Tovább

Riasztó? – öt tényező, ami növeli az emlődaganat kialakulásának kockázatát

Örökletes-e az emlődaganat, a petefészekrák? Genetikai fogékonyság kétségkívül létezik, de a tudományos eredmények statisztikai jellegűek, és nem pótolják az alapos kivizsgálást és egyéni kockázatértékelést – figyelmeztet dr. Mühl Dorottya klinikai onkológus. Kétségtelen, hogy az emlődaganatok kialakulásában vannak hajlamosító tényezők, amelyekre a betegség prevenciója során érdemes odafigyelni. Vannak köztük befolyásolható és nem befolyásolható tényezők egyaránt. Vegyük […]

Tovább