Amikor valaki a környezetünkben borderline személyiségzavarral (BPD-vel, érzelmileg labilis személyiségzavarral) él, megtapasztalhatjuk, milyen kiszámíthatatlan tud lenni a mindennapok érzelmi hullámzása. Szerettünk egyik pillanatban közel enged, a másikban eltaszít. Egyszerre vágyik meghittségre, kötődésre, és fél tőle. Egy ilyen kapcsolatban a szeretet és a segítő szándék mellett gyakran megjelenik a kimerültség, a tehetetlenség vagy a bűntudat érzése is. Az adott mentális zavarral kapcsolatos közérthető tájékoztatás – más szóval pszichoedukáció – és az önismeret segíthet abban, hogy jobban rálássunk arra, mi történik köztünk, és hogyan maradhatunk jelen szeretettel és felelősséggel, miközben önmagunkra is vigyázunk.

Hiteles ismeretekkel az önvád és a bűntudat ellen

A borderline személyiségzavar (BPD) hátterében gyakran genetikai hajlam, idegrendszeri érzékenység és élettörténeti tényezők együttese áll. Ezt felismerve csökkenhet a szülők által gyakran megtapasztalt önvád és bűntudat, hiszen nem egyetlen esemény vagy önmagában a nevelés határozza meg, hogy valakinél kialakul-e az érzelmileg labilis / borderline személyiségzavar.

Párkapcsolatban a partner gyakran töpreng azon, vajon mi váltotta ki szerettének hirtelen hangulatváltozását. Sokszor jelenik meg a „nem vagyok elég jó” érzése, ami hosszú távon alááshatja az önbizalmat. A dühből kimondott leértékelő megjegyzések – még ha utóbb megbánás követi is őket – nyomot hagynak az önértékelésen, és megrendíthetik a biztonságérzetet a kapcsolatban.

A „miért lett ilyen?” és a „mi váltotta ki?” kérdések helyett érdemes inkább arra helyezni a fókuszt, hogy mit tehetünk most. A tudományosan megalapozott, de közérthetően átadott ismeretek segítenek abban, hogy a kapcsolatban több megértés, biztonság és reális remény jelenjen meg.

Az érzelmi és kapcsolati egyensúly megerősítését célzó hozzátartozói pszichoedukáció és mentálhigiénés konzultáció akkor is támogatást nyújthat, ha nincs még hivatalos diagnózis, de felmerül a gyanú, hogy a tünetek hátterében borderline személyiségzavar állhat. Ilyenkor a konzultáció segít megérteni, hogyan támogatható az érintett anélkül, hogy közben a hozzátartozó kimerülne, és milyen módon érdemes ösztönözni a segítség igénybevételét.

Öngondoskodás és a határok szerepe

A BPD-vel élő hozzátartozóval való kapcsolat érzelmileg intenzív, sokszor kimerítő. Gyakori a „megmentésre” való törekvés, ám ez hosszú távon a kapcsolat mindkét tagját megterheli, és épp a gyógyulást nehezíti.

A határok megtartása nem elhárítás, hanem szeretetteljes felelősségvállalás:

• teret biztosít a másik önállóságának,
• megóv attól, hogy túlzott és egyoldalú felelősséget vállaljunk a kapcsolaton belül,
• és segíti saját lelki stabilitásunk megőrzését, megerősítését.

A hozzátartozó lelki egészségének támogatása a másik fél gyógyulásának előfeltétele. Növeli annak az esélyét is, hogy a kapcsolat hosszú távon fennmaradjon, és kölcsönös, érett szövetséggé váljon, amelyben egyik fél sem „menti meg” a másikat, hanem mindketten felelősen tesznek a kapcsolat megőrzéséért és fejlődéséért.

Segítségre van szükség – és ez rendben van

Sokan csak akkor kérnek segítséget, amikor már teljesen kimerültek érzelmileg. A Panoráma Poliklinikán elérhető hozzátartozói konzultációk abban segítenek, hogy még a kimerülés előtt rálássunk érzéseinkre, reakcióinkra és határainkra. A konzultáció segít tisztázni a laikus és a professzionális segítség közötti határokat, és megerősít abban, hogy a támogatás csak akkor tartható fenn, ha közben a saját lelki egészségünket is óvjuk.

A tanulás, az önismereti munka és a szakmai támasz segít megőrizni a belső egyensúlyt, csökkenteni a bűntudatot és visszanyerni az erőt, amire a mindennapokban szükség van. Ez a támogatás nemcsak a hozzátartozóknak ad kapaszkodót, hanem a kapcsolat stabilizálásához is hozzájárul.

Miben segít a hozzátartozóknak szóló pszichoedukációs és mentálhigiénés tanácsadás?

A borderline személyiségzavar nemcsak az érintett személy életét határozza meg, hanem a családtagok és közeli kapcsolatok érzelmi egyensúlyát is, ezért a munkám alapját képező General Psychiatric Management (GPM) szemléletben a hozzátartozók támogatása az érintettek felépülésének szerves része. Az egyéni változások rendszerszinten érvényesülnek: a családi, kapcsolati közeg is hat a gyógyulás folyamatára. A hozzám forduló hozzátartozókat – szülőket, testvéreket, társakat – abban segítem, hogy

• megértsék a borderline személyiségzavar fő jellemzőit és kapcsolati dinamikáit,
• tisztábban lássák, miként támogathatják szerettüket anélkül, hogy közben saját erőforrásaik kimerülnének,
• fejlesszék kommunikációs és konfliktuskezelési készségeiket,
• és feldolgozzák a kapcsolatból fakadó érzelmi terheket, veszteségeket, ambivalens érzéseket.

A közös munka célja, hogy a hozzátartozók megerősödjenek: a segítségkérés nem gyengeség, hanem felelős döntés. Támogatom őket abban, hogy visszanyerjék belső egyensúlyukat, kezelni tudják a tehetetlenség, a bűntudat vagy a harag érzéseit, és kialakítsák azokat az új kommunikációs módokat, pszichés önvédelmi és kapcsolattartási stratégiákat, amelyek hosszú távon is fenntarthatóvá teszik a kapcsolatot, vagy segítenek annak egészséges lezárásában.

A konzultációk pszichoedukatív része általában 1-3 alkalmat ölel fel, ami igény szerint bővíthető, és kiegészíthető hosszabb távú mentálhigiénés támogatással.

Nem lehet egyedül viselni mindent – és nem is kell. A BPD-specifikus hozzátartozói tanácsadás célja, hogy ne csak az érintett személy, hanem azok is szakszerű támogatást kapjanak, akik kísérik a gyógyulás útján.